Ügynök volt a Ceausescura nyafogó értelmiségi
A román értelmiséget és szellemi elitet át meg átszőtte a volt titkosrendőrséggel fenntartott kapcsolat – írja cikkében a bukaresti napilap. A legvilágosabb példa erre a neves irodalomkritikus és elemző, Adrian Marino, akinek most, posztumusz megjelent memoárjai egyébről sem szólnak, mint arról, hogy mennyit szenvedett a Ceauşescu-rendszer alatt, és számos váddal illeti pályatársait is.
A román átvilágító bizottság (CNSA) által most kiadott titkosszolgálati anyagok viszont azt bizonyítják – méghozzá egyértelműen –, hogy Marinót, „Bratosin” fedőnévvel már 1969-ben beszervezte és ügynökként működtette a Securitate, majd 1976-ban átvette „tartását” a külföldi hírszerzés (DIE). Ennek következtében rendszeresen utazhatott nyugatra, ahol könyvei meg is jelentek, bizonyítandó: Romániában semmi baj az emberi jogokkal, hisz az értelmiség szabadon utazhat és publikálhat.
A Securitate Marinótól elsősorban azt várta, hogy szigetelje el a párizsi román szellemi emigráció két kiemelkedő tagját, Monica Lovinescut és Virgil Ieruncat, akiknek nagysikerű műsora a Szabad Európa Rádióban sok borsot tört Nicolae Ceauşescu orra alá, és egyébként is „Románia ellen hangoltak” olyan nemzetközi karriert csinált értelmiségieket, mint a Párizsban élő Emil Cioran, illetve az amerikai egyetemeken előadó Mircea Eliade. Ceauşescu azt szerette volna, ha a két prominens értelmiségi Bukarestbe látogat, ahol elhalmozták volna őket számos kitüntetéssel, s eközben felhasználták volna jelenlétüket a rezsim legitimitásának növelésére.
Marino összeférhetetlen természete azonban nem tette ideálissá az együttműködést, már első párizsi látogatását követően, ahol épp az ott franciául megjelenő Mircea Eliade hermeneutikája című kötetét mutathatta be, a Lovinescu-Ierunca házaspárral összeveszett, mert azok kritizálták a mű egyes következtetéseit.
Végül a Securitate törölte az ügynöklistáról, bár Marino több kétségbeesett próbálkozást tett ez után is, hogy fellelje tartótisztjét. Következésképpen már utaznia sem lehetett, ami a jelek szerint kellő alappal szolgált számára ahhoz, hogy magát a rendszer áldozatának tekintse.