Udvarlás a nevető harmadiknak
A kormányozhatatlanság veszélyéért elsősorban a választási rendszer tehető felelőssé. Az alsóházban győzött Per Luigi Bersani Demokrata Pártja (PD) vezette középbal összefogás, a Közjó, igaz, mindössze 124 ezer vokssal kapott többet a Silvio Berlusconi exminiszterelnök nevével fémjelzett Szabadság Népe (PdL) szövetségnél. Ám a prémiumrendszernek köszönhetően a 630 tagú parlamentben a baloldal kellő többséggel rendelkezik, 340 képviselői helyet kapott, amihez jön még további öt mandátum a külföldön leadott voksok után. A szenátusi eredmények jutalmazása viszont tartományonként dől el, s hiába végzett az első helyen a középbal a voksok összesítése és a szerzett szenátori helyek (120 és még négy külföldről) alapján, a 315 fős felsőházban kisebbségbe került, miután a PdL 117, és a választások sikerbefutójának számító, a kiábrándultakat összefogó Beppe Grillo-féle Öt Csillag Mozgalom (M5S) 54 mandátumot kapott. A negyedik helyen az eddigi reformista kormányfő, Mario Monti támogatói végeztek, 18 hellyel, ami úgy sem lenne elegendő a többséghez a Palazzo Madamában, ha Monti összefogna Bersaniékkal. Bármely törvénynek mindkét házban keresztül kell mennie – ezért írja a La Repubblica kommentárjában, hogy nem zárható ki, új választások lesznek.
Ha nem az összefogásban induló erőket, hanem szigorúan a pártokat vesszük figyelembe, akkor meglepő módon a komikusból politikussá előlépett Grillo mozgalma a győztes, amely az alsóházi választásokon 25,5 százalékot szerzett. Az új harmadik erő hívei joggal ünnepeltek Bolognában. A Corriere della Sera kommentárjában azt írta, hogy az euroszkeptikus Olaszország nyert, amely nem hisz a gazdasági megszorításokban. Grillót a lap „radikális, tiltakozó és populista” jelzőkkel minősítette.
Kedden az első helyen végzett baloldal több vezetője is világossá tette, hogy készek a kormányalakításra. Bersani reggeli közleményében a választási eredmények fényében rájuk háruló felelősségről szólt. Azt ugyan nem a PD, hanem egyik szövetségesük, a Sel mondta ki, hogy Grillo mozgalmának és Montiéknak a támogatásával lehetne kormányozni. A La Repubblica szerint is jóval nehezebb elképzelni a nagykoalíciót Bersani és Berlusconi felfogásbeli különbségei miatt. Pedig kedden elsőként maga Berlusconi tett ajánlatot. Elutasította a megismételt választások ötletét, majd kijelentette, „valamennyiünknek nagy felelősséggel kell elgondolkoznunk, hogy Olaszország kormányozható legyen”. A PD képviseletében most Anna Fnocchiaro azzal reagált, hogy „nemet mondunk egy PD-PdL kabinetre, mert a változások kormányára van szükség. A parlamentben kell többséget elérni a reformokhoz – állította.
Grillo első reakciója nem volt teljesen elutasító; a pártvezér leszögezte, „nem vagyunk a világ ellen, megnézzük majd a reformokat, a törvényeket egyenként”. A kapcsolat az M5S-sel téma volt aztán Bersani sajtóértekezletén is. A PD főtitkára azt fejtegette, hogy a baloldal ha első is lett, nem győzött, ám azért őket illeti meg a kormányalakításban az első szó. Bersani ezután Grillóéknak udvarolt azzal, hogy elismerte, ők jelentették a választások nagy újdonságát. Mint mondta, a baloldal programja a parlamentben a változás, ott várja majd a választ, hogy ki milyen felelősséget vállal fel – kimondatlanul is Grillóékra utalva. Burkoltan, de a lényegi különbségről Bersani már azt mondta, hogy akik valamiféle távolodást vetnek fel Európától, netán szakítást az euróval, azok katasztrófába vezetnék az országot. Más kérdés, hogy a gazdaságpolitika egyes kérdései felülvizsgálata vita tárgyát képezheti – mondta Bersani, ezúttal is kimondatlanul az új erőhöz intézve szavait. Grillo egyébként a többi pártvezetőhöz hasonlóan ugyancsak hivatalos volt kedden Giorgio Napolitano köztársasági elnökhöz, akinek mandátuma áprilisban lejár. Így egyelőre az is kérdés, hogy ki lesz az utódja, akinek személyéről ugyancsak választásokon döntenek majd.
Egyébként a keddi tőzsdei nyitást követően ötszázalékos eséssel reagált a milánói börze az éjszakára világossá vált választási eredményekre, a kormányozhatatlanság veszélyére. A nap összefoglalásaként a La Stampa úgy vélte, hogy nagykoalíció lesz, vagy visszatér egy Montiéhoz hasonló új technokrata kormány.
