Tűzfészkek a Kaukázusban
A Csecsenföldön 1999-ben kezdődött második háború - felszámolandó a területnek de facto függetlenséget biztosító első csecsen háború következményeit - formálisan elérte a kitűzött célt: az 1,2 milliós köztársaság már nem kíván kiválni Oroszországból, az ellenállók befolyásos vezetőit az évek során likvidálták a Borisz Jelcin alatt még tárgyalópartnernek tartott Aszlan Maszhadovtól a radikális iszlám állam megvalósítását célul kitűző Samil Baszajeven át az őt követő Doku Umarovig. (Utóbbi napokban felröppent halálhírét hivatalosan még nem erősítették meg.)
A gyakorlatban azonban Csecsenföld továbbra is fejfájást jelent Moszkvának: egyrészt, mert a terroristaellenes harc jegyében továbbra is folynak a szövetségi erők felszámoló akciói az ezerfősre becsült fegyveres csoportokkal szemben - a tíz éve érvényben lévő terrorelhárító rendszer áprilisi hivatalos megszüntetése is felemás módon sikerült -, másrészt, mert az orosz vezetés szövetségesének tekintett Ramzan Kadirov csecsenföldi teljhatalma hosszú távon önmagában is kockázatot jelent Moszkvának.
Kétségtelen, hogy a Kadirov-klán - amely a második csecsen háború alatt állt át az orosz erők oldalára Ramzan apja, a 2004-ben ünnepi dísztribünön pokolgépes merényletben életét vesztő Ahmad Kadirov vezetésével - lényegében megszerezte a hatalmat a 15 ezer négyzetkilométeres köztársaságban. A Csecsenföldet ma elnökként irányító Kadirov azonban olyan teljhatalmat kapott a béke és Oroszország területi egységének biztosítása érdekében, amely később épp ezeket a célokat veszélyeztetheti: a Kadirovval szembekerült egykori harcosok feltűnő gyorsasággal veszítik életüket a térségben és azon kívül, Moszkvában - vagy idén januárban, Bécsben, ahol a Kadirovot emberrablással vádoló egykori testőrével végeztek ismeretlenek, majd márciusban Dubaiban ölték meg a szintén orosz oldalon állt Szulim Jamadajevet -, miközben a 33 éves politikus ambíciója egyre nő: hol rendteremtésre ajánlja fel erőit a keleti szomszéd, Dagesztán számára, hol a nyugati oldalon fekvő Ingusétiával való újraegyesítést javasolja, természetesen a saját vezetése alatt.
A két szomszédos köztársaság további bizonytalansági tényező a térségben. Ingusétia ma már a hivatalnokok és a szövetségi erők elleni merényletekben megelőzte Csecsenföldet. A héten az ingus legfelsőbb bíróság elnökhelyettesével Aza Gazgerejeva bírónővel végeztek ismeretlenek. Miközben a csecsenekkel etnikailag rokon ingus vezetés a csecsenföldi egyesítési javaslatokat csak ellenérzésekkel figyeli, a szomszédos Észak-Oszétiával a viszonya kölcsönösen ellenséges. (1992-ben több tízezer ingus menekültet eredményező fegyveres konfliktusa támadt a főként pravoszláv oszétokkal, amely orosz erők segítségével az ingusok számára területveszteséggel zárult le.) Ráadásul, ellentétben Csecsenfölddel, az ingus vezetésnek - a márciusban leváltott Murat Zjazikovnak és utódjának Junusz-Bek Jevkurovnak - a helyi ellenzéket is csak látványos konfliktusokkal, tüntetések erőszakos oszlatásával, növekvő számú letartóztatásokkal sikerül kordában tartania.
A két, etnikailag viszonylag egységes köztársaság mellett Moszkva nem könyvelhet el sikereket a nemzetiségileg megosztott Dagesztánban sem, ahol a múlt héten lőtték le a köztársaság belügyminiszterét, Aldigerej Mogamedtagirovot. (Az akciót pénteken magára vállalta egy magát vahhabitának mondó szervezet, Ibragim Gadzsidadajev vezetésével.) Az erőskezű vezetőként számon tartott Magomedtagirov a jelenlegi elnök, Muhu Alijev utódjaként is szóba jött. (2004 óta közvetlen választás helyett az orosz elnök ad kinevezést az elnöki és kormányzói posztokra.) Az elmúlt tíz évben az etnikai alapú bűnszervezetek által befolyásolt, hárommilliós köztársaságban a bűnözői csoportok mellett megjelent, illetve azokkal egybemosódott a vahhabita mozgalom. A radikális iszlám követőit a vezetés potenciális terroristának tekintette, az ellenakciókkal sokakat valóban a fegyveresek közé sodorva.
Mindeközben a vezetés biztosítását megnehezíti a tisztségek etnikai szempontok szerinti kiosztásának kényszere a 29 százalékban avarok, 16 százalékban darginok, 13 százalékban lezginek és további harminc nemzetiség által lakott köztársaságban. Dagesztánban egyre nő a rendőrök, hivatalnokok, vallási vezetők elleni merényletek gyakorisága. (Május végén lelőtték a vahhabiták által nem elég radiklisnak tartott muftihelyettest, Ahmad Tagajevet is.) A múlt héten az orosz elnök, Dmitrij Medvegyev is Mahacskalába látogatott, ahol vezetésével az orosz nemzetbiztonsági tanács tartotta ülését. A kihelyezett megbeszélés azonban inkább csak azt igazolta, hogy az elmúlt tíz év alatt az „oszd meg és uralkodj” elvnek Moszkva csupán az első felét tudta megvalósítani Észak-Kaukázusban.
