Tüntetők szállták meg Madrid főterét
Ellepték a madridi főteret, a Puerta del Solt a tüntetők. Kis sátrakban táboroznak már napok óta. A rendőrség olykor kiüríti a teret, elviszi a tüntetők egy részét, de reggelre még többen lesznek. A közösségi médián keresztül szervezkednek, többségükben fiatalok, de már nyugdíjasok és középkorúak is csatlakoztak hozzájuk. Közös vonásuk, hogy elegük van a felülről irányított demokráciából. Egyesek szerint „az arab tavasz” ezzel megérkezett Dél-Európába, a helyzetüket kilátástalannak látó emberek itt is aktivizálták magukat. A hangulat pattanásig feszült: a szombati tüntetést betiltották, mondván, hogy zavarná a vasárnapi tartományi választások előtt meghirdetett kampánycsendet. A térfoglalók azonban visszaüzentek: ők nem mozdulnak. Nem szerveznek tüntetést, csak csendben üldögélnek majd együtt. Ezt senki sem tilthatja meg.
Feladták a leckét ezzel a spanyol rendőrségnek és a politikai pártoknak is. Alfredo Perez Rubalcaba , a kormányzó szocialista párt (PSOE) belügyminiszterere (és sokak szerint a távozásra készülő Zapatero kormányfő utódja) péntek délután közölte, hogy lemondja összes kampányfellépését, mert a belügyminisztériumból kívánja figyelemmel követni az eseményeket. Az ellenzéki konzervatív Néppárt vezére, Mariano Rajoy - aki korábban szintén belügyminiszter volt - a törvények betartatását (vagyis adott esetben a kemény fellépést) követeli a rendőrségtől. Ám nem tudni, hogy a választások előtt a vízágyúzást, a tüntetők ellen erőszakos fellépést meg merik-e kockáztatni.
A hétfőn kezdődött demonstrációhoz egyre többen csatlakoznak, most már Madrid mellett Barcelonában, Bilbaóban és más spanyol nagyárosokban is. A résztvevők, aki „felháborodott, dühös csapatnak” nevezik magukat, arról beszélnek, hogy elegük lett: évek óta nincs rendes munkájuk, a szüleik tartják el őket, vagy néhány hónapos szerződésekkel tengődnek. Az egyetemi diploma semmit sem ér, van olyan, aki tanári képesítéssel jobb híján az anyósa vidéki gyümölcsösét felügyeli, hogy ne érezze: a családja nyakán él. Ha nincs munka, nem tudnak különköltözni, családot alapítani, gyerekeket tervezni.
Kattya Cascante spanyol politológus lapunknak azt mondta: várható volt, hogy a frusztráció, az elégedetlenség egyszer csak kitör az emberekből. A 20 százalék - ám a fiatalok körében 40 százalék - fölötti munkanélküliség, a stagnáló gazdaság mellett egyre többen érzik úgy, hogy az euró egyfajta kényszerzubbony: Madrid nem nagyon tud saját gazdaságpolitikát vinni, így végsősoron teljesen mindegy, hogy kire adják a szavazatukat.
Apropót adtak a tiltakozásra a vasárnapi tartományi választások. A választók szemében felért egy arcul csapással, hogy mind a szocialisták, mind a konzervatívok több helyen is olyan politikusokat indítanak, akik ellen korrupció miatt vádat emeltek, vagy épp el is ítélték őket. A pártok között nincs érdemi vita, legfeljebb személyeskedések, vagy a problémák elkendőzése. A spanyol politika elszokott tőle, hogy kikérje a társadalom véleményét, eltávolodott a néptől - állítják sokan.
Nagy kérdés, hogy van-e hely egy új pártnak a spanyol politikai palettán? A hétfő óta tartó tiltakozásról Május 15-ének elneveztett mozgalom például meglepően jól szervezett. Cascante szerint a háttérben fiatal politológusok, egyetemi hallgatók állnak, akik semmit sem bíznak a véletlenre. Megszervezték például a sátrak takarítását, a tér rendbentartását, választottak szóvivőt, és a rendőrséggel folytatott huzavonában tapasztalt jogászok látják el őket tanácsokkal. Nem rendszerellenesek, csak másfajta politikát követelnek. Ezt képviseli a Valódi Demokráciát Most nevű mozgalom is, amely már bontogatja a szárnyait, de egyre határozottabban jönnek felfelé a spanyol zöldek is.
A tiltakozási hullám némiképp elterelte a figyelmet magukról a választásokról: pedig négy tartomány híján az egész országban új parlamentet (és kormányokat) választanak. A konzervatív Néppárt már eddig is fölényben volt, de az előrejelzések szerint a PSOE most még egy tartományt, Kasztílía La Manchát is elveszíthet. Az eredmények jelzik majd, hogy a jövő év általános választások előtt mennyire fordul a közhangulat az esélyesnek tekintett, ellenzéki Néppárt felé.
