Túl késő: Blair sajnálja az iraki áldozatokat
Új meghallgatásra hívta vissza Tony Blairt, a szigetország 1997-2007 közötti kormányfőjét a veterán köztisztviselő, Sir John Chilcot által vezetett bizottság. A brit közéletből való visszavonulása óta a közel-keleti kvartett közvetítőként és előadóként működő munkáspárti politikus órákkal az élő tévéadásban sugárzott meghallgatás előtt érkezett meg a sivár westminsteri II. Erzsébet konferenciaközpontba. Mint az várható volt, az eseményt jelentős háborúellenes tüntetés kísérte, melyen részben Tony Blair-álarcot viselő aktivisták letartóztatást imitálva háborűs bűnök elkövetésével vádolva az 57 éves államférfit.
A 2009 óta rendszeresen ülésező testület első kérdezője a neves történész, Sir Martin Gilbert volt, aki arra volt kiváncsi, megbánta- e Tony Blair, amiért Szaddám Huszein rendszerét az 1930-as évek náci Németországával hasonlította össze. A politikus elismerte, hogy a körülmények mások voltak. Amellett azonban kitartott, hogy 2001. szeptember 11-ét követően megváltoztak a kockázati tényezők. „Rendkívül fontos” volt, hogy a nemzetközi közösség tartson össze – állította. A négy és fél órás faggatózás során a grémium többször is visszatért Tony Blair és az akkori amerikai elnök, George W. Bush közötti együttműködésre. A volt kormányfő elmondta: a 2001. decemberét előtti ellenkezéssel szemben fokozatosan egyértelművé vált, hogy Nagy-Britannia kész elfogadni az amerikai megközelítést, az iraki rendszerváltás szükségességének politikáját. Színt vallott a korábbi brit legfőbb ügyésszel folytatott vitájáról is. Lord Goldsmith állítólag nem tudott arról, hogy az Egyesült Államok már az ENSZ 1441. számú határozatának előkészítése során ragaszkodott ahhoz, hogy nincs szükség egy második rezolúcióra az Irakkal szembeni fegyveres fellépéshez.
Blair kétségbe vonta, hogy a legfőbb ügyész a rá nehezedő nyomás miatt adta fel álláspontját, amely szerint a háború elindításának nem volt meg a törvényes alapja. Míg az „ex-PM” európai kérdésekért felelős tanácsadója korábbi meghallgatása során kijelentette, hogy a kabinet 2002 tavaszától egészen őszig nem tárgyalt az iraki háború lehetőségéről, Blair hangsúlyozta, hogy „senkinek nem lehetett kétsége afelől, hogy a szigetország katonai akciót készít elő Szaddám Huszein megbuktatására”, és vállvetve harcol az Egyesült Államokkal. Az pedig nyilvánvaló volt, hogy Szaddám Huszeinnek esze ágában sem volt, hogy eleget tegyen az ENSZ határozatainak.
A második meghallgatás előtt Blair 26 oldalon válaszolt Sir John Chilcot száz tisztázandó kérdésére. Számos új dokumentum került nyilvánosságra az iraki háború elindításával kapcsolatban, de a volt kormányfő George W. Bushhoz intézett személyes feljegyzései, üzenetei, a köztisztviselő kar jelenlegi feje, Sir Gus O'Donnell tanácsára szigorúan titkosak maradtak. Ezt egykori ügyvédként Blair azzal indokolta, hogy „a bensőséges kapcsolat fontos része volt a két ország stratégiai együttműködésének”. Blair, akit korábban megszámlálhatatlan alkalommal szólítottak fel emberi jogi aktivisták, hogy kérjen bocsánatot az invázióért, ezúttal „mély és őszinte sajnálkozásának” adott hangot a 2003-as iraki háború és az azt követő zavargások során elvesztett életek miatt. A konferenciaközpont padsoraiban helyet foglaló közönségből, többek között elesett katonák szüleiből a „túl késő” felkiáltás szakadt ki.
