A mosógép a görög válság előtt 497 euróba került, ma már csak 356 euró. – Kénytelenek voltunk csökkenteni az árakat. A vásárlók elmaradoztak,mert senki sem tudja, hogy fél év múlva lesz-e állása – magyarázta a Reuters hírügynökségnek az Electroniki üzletlánc vezérigazgatója, Janisz Sztrutszisz.

Tüntetők csapnak össze a rendőrökkel szombat este Athénban Oresztisz Panagiotu / EPA

Legutóbb már a mind ez idáig „engedelmes” kormányfő, Antonisz Szamarasz is azzal vágott vissza a Görögországot lélegeztetőgépen tartó EU–IMF-párosnak: több adóemelést és fizetéscsökkentést nem hajlandó bevezetni. Ebben az elkeseredett helyzetben ülnek össze hétfőn az euróövezet pénzügyminiszterei, hogy eldöntsék, kiléphetnek-e a görögök december 31-én a nemzetközi mentőprogramból.

Ám a Görögországban „mumusnak” számító trojka (Európai Bizottság, Európai Központi Bank, Nemzetközi Valutaalap) gyámsága aligha ér véget, a kérdés inkább az, hogy mennyivel hosszabbítják meg. A fizetésképtelenségtől eddig is a rekordösszegű, 240 milliárd eurós hitelcsomag mentette meg a görög államot. Az ellentéteket jól mutatja, hogy a legutóbbi részletet át sem utalták, mert a 2015-ös görög költségvetés tervezete elbukott az EU–IMF-vizsgán.

Több uniós tagállam – köztük Németország, Hollandia és Finnország – azt sürgeti, hogy akár hat hónappal is toldják meg a mentőprogramot, már csak azért is, mert a jövő év első felében elnökválasztás és talán előrehozott parlamenti választás kuszálja össze a képet Görögországban. Éppen e kaotikus környezetben jönne jól Szamarasznak, ha fel tudna mutatni valamit. A rendszeres tüntetések és sztrájkok jelzik, hogy a görög lakosság a tűrőképessége határára érkezett.

A felmérésekben a megszorító intézkedéseket ostorozó, a trojka kipenderítésével kampányoló ellenzéki párt, a radikális baloldali Sziriza áll az élen. Tetézi a bajt, hogy a jövő év elején a 300 fős törvényhozásnak minősített többséggel, 180 szavazattal kellene elnököt választania, a kormánykoalíciónak azonban csak 155 mandátuma van. Ha nem sikerül összehozni a megfelelő többséget – aminek nagy a valószínűsége –, akkor fel kell oszlatni a parlamentet, és előrehozott voksolást kell kiírni.

Ezzel Görögország még viharosabb vizekre evezne: mihez kezdene az adósságtengerrel a Sziriza, amelynek fiatal vezetője, Alekszisz Ciprasz a nemzetközi hitelezők kirúgásán túl nem sok konkrétumot tud felvázolni? A helyzet kilátástalanságát mutatja, hogy a színfalak mögött máris arról tárgyalnak, miként lehetne elindítani egy újabb, 10-12 milliárd eurós elővigyázatossági hitelt. Bár nyíltan senki sem szereti kimondani, ez valójában a harmadik görög mentőcsomag (a 110 és a 130 milliárdos után).

Igaz, uniós körökben jó ideje nyílt titok, hogy szükség lesz egy harmadik – méretében szerényebb – mentőövre is, és erre két magyarázatot szokás adni: 1. az EU–IMF-mentőprogram nem elég hatékony; 2. az athéni kormány nem hajtotta végre a megfelelő reformokat. A valóság a kettő keverékéből áll össze. Még egy kényes kérdés vár a hétfőn tanácskozó uniós pénzügyminiszterekre: mit tegyenek, ha vissza akarják kapni a Görögországnak nyújtott kölcsönt, vagy legalább annak egy részét?

Ha az adósságelengedés egyes tagállamokban (például Németországban) túl merész ötlet lenne is, biztosan nem lehet megúszni az adósság átütemezését, a fizetési feltételek könnyítését. S akkor még mindig ki kell találni, hogyan lehetne rávenni a görögöket a legsürgetőbb reformok – állami vállalatok privatizációja, közszféra karcsúsítása, adóelkerülés elleni küzdelem – felpörgetésére. Ha a gazdasági mutatók nem javulnak, a mosógépek árzuhanását sem lehet megállítani.