A The New York Times (NYT) szerint a kiszivárogtatások heves ütésváltást indítottak el a Fehér Ház és a hírszerző ügynökségek között. Felmerült a kérdés, hogy egyáltalán tájékoztatták-e a kormányt arról, hogy lehallgatják ezeket a vezetőket. Egy, az amerikai lapnak nyilatkozó magas rangú kormánytisztviselő nem volt hajlandó megmondani, Obama tudott-e Merkel telefonjának lehallgatásáról. Egy Európában szolgáltó amerikai diplomata pedig úgy fogalmazott, „kolosszálisan nagy hiba volt, megtenni valamit, csak mert megteheted, és nem megkérdezni, hogy egyáltalán szükség van-e rá.”

A lap azt is kiderítette, hogy Berlin és Washington között már a múlt héten éleződött a feszültség a lehallgatási ügy miatt. Susan E. Rice, az elnök nemzetbiztonsági tanácsadója még pénteken hívta fel a témában német kollégáját, Christoph Heusgent. Német illetékesek szerint a telefonbeszélgetés során Rice azt állította, Obama nem tudott a kancellár lehallgatásáról. Amerikai illetékesek viszont azt állítják: Rice nem ismerte el a lehallgatás tényét. Igaz, a németek által feltárt bizonyítékokat sem vitatta, amelyek szerint egyébként Merkel lehallgatása egészen George W. Bush elnökségének idejére is visszanyúlik.

A lap kiemeli, hogy az eset komoly dilemma elé állította az Obama-kormányt: el kell döntenie, enged-e a francia és a német kérésnek, és létrejön-e egy megállapodás, hogy kölcsönösen nem kémkednek egymás után. A két ország ugyanis fontos partner a terrorizmus elleni harcban, a német titkosszolgálat, a BND pedig különösen sokat segített Irán nukleáris programjával kapcsolatos információk megszerzésében. Nagy-Britanniával és három másik országgal már aláírt ilyen megállapodást az Egyesült Államok, ám Párizs és Berlin kérésének eddig nem tett eleget – nem utolsó sorban azért, mert akkor sok már ország is ezt kérné. De a jelenlegi diplomáciai helyzetben – írja a NYT – több hasznot hozhat Washingtonnnak egy ilyen megállapodás és a további titkosszolgálati együttműködés, mint a kémek jelenléte a két európai országban.

Titkos együttműködésekre derülhet fény

Mindeközben további kellemetlen telefonokat is el kell intéznie az amerikai kormánynak. A The Washington Post úgy értesült, hogy arra figyelmeztetnek néhány külföldi hírszerző ügynökséget, hogy a Snowden-dokumentumokból fény derülhet arra, titokban együttműködnek az amerikai titkosszolgálatokkal.  Amerikai illetékesek szerint a Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) egykori alkalmazottja körülbelül harmincezer katonai hírszerzési dokumentumot is ellopott.

Ezek nem titkos adatgyűjtésről szólnak, hanem „hagyományos” kémtevékenységről olyan országok ellen, mint Irán, Oroszország vagy Kína. Ám a kémkedésben időnként olyan országok is segítenek, amelyekkel nyilvánosan nem is szövetséges az Egyesült Államok, így kellemetlen lehet az adott országnak. Olyan is van, hogy az adott ország kormányának egy része nem is tud az együttműködésről. A WP-nek név nélkül nyilatkozó illetékes egy példát említ: egy NATO-tagország a székhelye egy hírszerzési programnak, amelynek Oroszország a célpontja.

„Ha az oroszok erről tudnának, nem volna nehéz azonnal véget vetniük neki” fogalmazott. A lap azonban hozzáteszi: nem biztos, hogy Snowden minden eltulajdonított dokumentumot odaadott az újságíróknak. Az Oroszországban menedékjogot kapott férfi többször hangsúlyozta: nem akar ártani az amerikai nemzetbiztonsági érdekeknek, ezért minden dokumentumot alaposan átnézett, és nem hozna nyilvánosságra Washingtonnak ártó dokumentumot.

Még mindig nem sikerült szivárgásbiztossá tenni a rendszereket

Mindeközben lassan halad az amerikai titkosszolgálati rendszerek biztosítása – értesült a Reuters. A WikiLeaks- és a Snowden-kiszivárogtatások is arra ösztönzik az amerikai hatóságokat, hogy jobban vigyázzanak elektronikus dokumentumaikra. Ám egy amerikai illetékes úgy nyilatkozott a hírügynökségnek, hogy nem sikerült a határidőre, október 1-re elindítani azt a szoftvert, amely figyelné, ha valaki nagy mennyiségben, illetéktelenül tölt le dokumentumokat.

James Clapper nemzetbiztonsági igazgató a forrás szerint egy zárt ülésen úgy nyilatkozott: nehezebb a programot működésbe helyezni, mint gondolták. Az egyik legnagyobb, hogy túl nagy tárhelyet és sávszélességet igényel, emiatt épp annak a rendszernek a működését akadályozza, amelyre vigyáznia kellene.