Továbbra sem tanulnak, továbbra sem felejtenek
A baloldali liberális Libération egyáltalán nem tekinti meglepőnek a bejelentést, különösen azért, mert a mögött nagymértékű elkeseredés áll. Ráadásul a francia forradalom 220. évfordulója kellő hátteret is biztosít az efféle akciónak.
Az üzem tulajdonosai - írja a lap - már két évtizede packáznak a munkásokkal, várható volt, hogy dühük gyűlöletté válik, így aztán egyszer eljön az az idő is, amikor nem fognak válogatni az eszközökben. Mindazonáltal a fenyegetés még nem tett. De jelentőséget ad neki a benne rejlő szimbolikus erő.
A munkások célja egyértelmű: fel szerették volna hívni a figyelmet problémájukra, és ki akarnak kényszeríteni egy megfelelő összegű végkielégítést; a cégtulajdonosok egyikről sem akartak, és most sem akarnak hallani. Magatartásuk arra vall, hogy arisztokratikus magasságokból szemlélik a kialakult helyzetet, mintegy fölé emelkedve az egyszerű halandóknak. Ugyanazt mutatják, mint 220 évvel ezelőtt a francia arisztokrácia. Aligha lehet rajta csodálkozni, hogy mai „alattvalóik" is hasonlóképp viselkednek, mint a forradalom idején a nép. A jelek szerint Franciaországban semmi sem változott - vonja le a végkövetkeztetést a lap.
Forrás: globusz.net
