Továbbra is lehet magyarul írni a földrajzi neveket a szlovákiai tankönyvekben
Nagy többsággel elfogadta a képviselő-testület Pavol Paska házelnöknek azt az indítványát, hogy a magyar megnevezések után zárójelben tüntessék fel a szlovák megfelelőjeit. Továbbá azt is, hogy ez a gyakorlat csak a magyarul általában használt megnevezésekre legyen érvényes.
– Ne vonatkozzék azokra a színtiszta észak-szlovákiai településekre, amelyeknek a magyar megfelelőit a tizenkilencedik század végén találták ki, és ma már alig ismerik – érvelt a parlament elnöke.
Az MKP törvénytervezetét a két szlovák ellenzéki párt képviselői, továbbá a legerősebb kormánypárti tömörülés, Smer honatyáinak többsége támogatta. Két koalíciós partnere, a Vladimír Meciar vezette Demokratikus Szlovákiáért Néppárt (LS-HZDS) és a Szlovák Nemzeti Párt (SNS) viszont a ellenezte. Leszavazták a képviselők Rafael Rafajnak, az SNS parlamenti frakciója vezetőjének javaslatát, aki azt akarta elérni, hogy erről a kérdésről ne a parlament, hanem Dusan Caplovic, a kisebbségi kérdéseket felügyelő kormányalelnök döntsön.
Lapunk megkeresésére Berényi József gyorsértékelésében vállalható kompromisszumnak minősítette a mostani döntést. Az MKP alelnöke a törvény szükségességét lapunknak igy indokolta: – A szlovákiai magyar tankönyvekben eddig a civilizált világban természetes módon, a diákok anyanyelvén tüntették fel a földrajzi neveket, legfeljebb a függelékben tettek közzé magyar-szlovák helységnév-szótárt. Néhány hónappal ezelőtt azonban Ján Mikolaj szlovák oktatásügyi miniszter – aki a Ján Slota vezette Szlovák Nemzeti Párt (SNS) jelöltje – elrendelte a kiadóknak, hogy ezentúl a magyar tannyelvű iskolák számára kiadott tankönyvekben is szlovákul kell feltüntetni a földrajzi neveket is Azóta már két olyan kiadvány látott napvilágot, amelyek olyani nyelvi szörnyszüleményeket tartalmaztak, mint például: „Legnagyobb alföldünk a Dunaj mellett fekszik. A neve Podunajská nízina“. Tehát a Dunát és a Csallóközt sem tüntették fel magyarul. Még a bősi vízerőműt is úgy emlegetik az egyébként is magyartalanságoktól hemzsegő szövegkörnyezetben, hogy „a gabcikovói vodné dielo“.
A keveréknyelven megjelent tankönyvek óriási felháborodást váltottak ki a szlovákiai magyar pedagógusok és a szülők körében, akik ezeket a szellemi selejteket visszaküldték a miniszternek. Tiltakoztak a szlovákiai értelmiségiek is. Érveiket a szlovák parlamenti képviselők többsége megszívlelte – nyilatkozta lapunknak Berényi József.