Törvény tiltaná az éhezést
Éles, késhegyig menő viták után hétfőn a delhi parlament úgy döntött, vitára bocsátható a kormányzó Kongresszus Párt törvényjavaslata egy új, 18 milliárd dolláros élelmiszerprogramról, amelynek keretében az állam az országlakók hetven százalékának – nyolcszázmillió embernek – havonta öt kilogrammnyi ingyen élelmet adna.
A törvényhozás elé ma odaállt Sonia Gandhi pártelnök is arra kérve a képviselőket, álljanak a javaslat mellé, amelynek a célja szerinte „kiirtani az éhezést” Indiából. Ezt a tíz- és százmilliókat fenyegető éhezést Manmohan Szingh miniszterelnök a maga részéről „a nemzet szégyenének” nevezte. Indiában ez kitartó, évtizedek óta akut probléma. A Világbank becslése szerint alultápláltság miatt több mint kétszer annyi gyerek szenved, mint Fekete-Afrikában.
Bár a jó szándékot illetően kétsége senkinek nincs, amiért az ellenzéknek mégsem tetszik a törvényjavaslat, az az, hogy a Kongresszus Pártnak mikor máskor, a következő választások előtti évben sikerült előállnia vele. Ha ugyanis a javaslat átmegy a parlamenten, a kormány többé-kevésbé nyugodtan hátradőlhet, a programmal borítékolhatóan nyeri a megméretést. Egyébként Gandhiék régi kampányígéretéről van szó: először négy éve, a 2009-es választások előtt vették elő.
De a program ellen nemcsak az elvi jelentőségéhez képest mondvacsinált politikai kifogások szólnak, hanem gyakorlati érvek is. Ezek egyike a burjánzó korrupció. India az új program nélkül is a világ egyedülálló nagyságú, évi 900 milliárd rúpiára (13 milliárd dollárra) rúgó élelmiszer-ellátási programját tartja fenn, és minek még egy, ha a meglévőt is hatósági visszaélések tizedelik, csak a segély töredéke ér el a rászorulókhoz – mondják legalábbis azok, akik szerint a gazdasági válság közepette már csak ezért sem kellene még egy évi 230 millió rúpiát (három és fél milliárd dollárt) felemésztő programmal terhelni a költségvetést. Indiában a szegénységi küszöb alatt élők most is állami támogatással kapják a benzint, gázt és alapvető élelmiszereket.