Torkukon akadt a szólásszabadság
Letartóztatásokkal akadályozta meg a rendőrség Moszkva belvárosában a Kremllel szembenálló Másik Oroszország tüntetését, akik az alkotmány Dmitrij Medvegyev elnök kezdeményezésére közelmúltban elfogadott módosítása – többek között az elnöki mandátum négyről hat évre emelése – ellen tiltakozott volna.
A teret harminc teherautóval és többszáz rendőrrel zárták le a rend-védelmi erők, amelyek azonosítók nélküli – gyakran civil ruhás – tagjai több tucat személyt, esetenként pusztán arra sétáló járókelőket gyűjtöttek be a rabomobilokba, „illegális rendezvényen” való részvételért Majakovszkij emlékművénél.
– Szabad országban akarok élni, ott, ahol a hajléktalantól Putyinig mindenkire vonatkozik a törvény – kiáltotta a rendőrkordon mellett álló kamerák felé egy idős asszony, botjára támaszkodva. Ekkor még nem tudja, hogy a rögtönzött nyilatkozat miatt hamarosan rendőrök törnek rá. Igaz, megússza lökdösődéssel, szemben azzal a néhány középkorú férfival, akik végül a rabszállítóban kötöttek ki, miután az asszonyt ráncigáló különleges rendőri egység (OMON) akcióban lévő tagjaira kiáltottak.
– Milyen alapon tiltja meg, hogy a járdán várakozzam? – a fiatalember talán nem tette volna fel a kérdést, ha tudja, hogy a három rendőr válasz helyett végül kicsavarja a vállát és a rabszállítóba dobja. – Ha megkérdezed miért, te is máshol találod magad! – veti oda egyikük egy közelben álló szemlélődőnek.
Eközben a téren álló épület tetejéről az „ellenzék ellenzéke” a Kreml közeli Ifjú Oroszország tagjai ezernyi lapot szórtak le, amelyeken az „amerikai misszionáriusoknak” nevezett ellenzékieket csónakot rázó majmokként ábrázolták. – Van ellenük eszközünk, mindjárt meglátod – mondja egy civil ruhás férfi, miután kirángatott valakit a tömegből és átadta a rendőröknek. Az „eszköz” azonban kimerült abban, hogy a görögtüzeket gyújtó csapat szabadon befejezhette tetőtéri akcióját.
A közönség számára ugyanekkor nagy derültséget okozott, hogy az egyik rabszállítóból a konténer felső részén lévő ajtón át az autó tetejére szabadult néhány tüntető. Az utánuk kúszó rendőrök visszanyomták őket, egyiküket lehajították az autóról, majd a járdáról újra a rabszállítóba vonszolták. A tömeg ezt már nem tapsolta meg.
Bár a városvezetés a forgalom aránytalan akadályoztatására hivatkozva nem járult hozzá a tüntetéshez, a Triumfalnaja teret a rendőrség legkevesebb nyolcszáz rendfenntartóval már reggel lezárta, jóval nagyobb akadályt létrehozva, mint amennyit az engedélyezett tüntetés okozott volna.
– Már akkora nálunk a szólásszabadság, hogy lassan a torkunkon akad – mondta egy járókelő, aki előzetesen nem tudott a rendezvényről. – Jobb lenne, ha mindenki elmondhatná a véleményét, és megjelenhetne a té-vében is, de hát erre nincsen semmi esély – legyint a férfi távozóban.
– Én már tüntettem a nyolcvanas években, most már jöjjenek a fiatalok. Gyalázat, ami itt történik, persze, valójában nem is volt soha másképp – rántja meg a vállát egy nyugdíjas színész, aki a tér közeli színházban szerepel alkalmanként, most is próbára jött. A kordonon túl, a háta mögött közben folyamatosan telnek a rabomobilok, fiatal fiúkkal, lányokkal, fotósokkal, idősebb férfiakkal.
A rendőri erők lassanként egyre szélesebbre húzzák a kordont a tér körül, hangosbeszélőn folyamatos haladásra szólítva fel a járókelőket. – Aztán nehogy most ide-oda kezdjél járkálni – fenyeget meg mosolyogva egy tiszt egy fotóst, aki még nem tudja, hogy két perccel később már a rabomobilban fog kikötni. Valószínűleg mégis ide-oda járkált.
– Ott állok, ahol akarok, hagyjon engem békén – az apró néni olyan határozottan szólt a rohamsisakosra, hogy az inkább kikerülte őt. – Ugyanúgy viselkednek, mint 1956-ban maguknál – mondja, miután leellenőrzött. Megvédeni azonban nem tud a rohamsisakosoktól, akik rajta kívül mindenkit kiszorítanak a karácsonyfával díszített térről. – Hát mennyi helyet fogtok még lezárni?! – kiált az asszony az egyik civil ruhás rendfenntartó után.
– Ha kell, az egész várost, néni!
„Az alkotmány nem égből kapott kánon”
Minél többet beszélnek az orosz alkotmány érinthetetlenségéről, annál inkább alakítják. Az alaptörvény elfogadásának 15. évfordulóján Dmitrij Medvegyev újabb módosításokat valószínűsített. Az elnök Kremlben elmondott beszédét egy fiatalember bekiabálása zavarta meg, aki az alkotmány közelmúltbeli változtatásai – az elnöki mandátum négyről hat, a parlamenté négyről öt évre való meghosszabbítása ellen tiltakozott és szabad választásokat követelt.
– Hadd maradjon! Az alkotmány elfogadása igazából épp azt tette lehetővé, hogy mindenki elmondhassa a véleményét. Ezt is tiszteletben kell tartani – szakította meg beszédét Medvegyev, a bekiabálásra reagálva, amit a hallgatóság tapssal fogadott. Az elnök mosolygós-gunyoros szavai ellenére a fiatalembert a biztonságiak eltávolították a teremből.
Bármennyire is a demokrácia megerősítését szolgálta az 1993-as alkotmány, valójában „bűnben fogant”: az akkori elnökre, Borisz Jelcinre szabták, nem sokkal azután, hogy a demokrácia védelmében fegyverrel kergette szét a vele szembeszegülő, kommunista többségű parlamentet, amit a kommunisták visszatérésétől nem teljesen alaptalanul tartó külvilág és a mára már rendszeren kívülivé tett demokratikus ellenzék is elfogadott. Igaz, Jelcin ezután választásokat írt ki, és az alkotmányt népszavazáson fogadtatta el. Ezután másfél évtizedig az alkotmány gyakorlatilag változatlan maradt.
Éveken át elutasította a változtatásokat a májusban leköszönt Vlagyimir Putyin is. Az akkori államfő, aki jelenleg miniszterelnök – sokkal fontosabb módosításokat valósított meg a választói törvényben: 2004-ben eltörölte a kormányzóválasztást, saját hatáskörbe vonva a 89, majd az összevonások után jövő januártól 84 szubjektum – Moszkva, Szentpétervár, valamint a megyék, autonóm területek és köztársaságok – vezetőinek kijelölését, a helyi parlamentek formális jóváhagyásával.
Megváltoztatta a felsőház összetételének rendjét is. Háromról hét százalékra emelkedett a parlamentbe jutás küszöbe, szigorodtak a pártalapítás feltételei, eltörölték a pártok választási szövetségkötésének lehetőségét. Most pedig kormányfőként Putyin aktívan támogatja Medvegyev módosításait is, ami akár az ő visszatérésének előkészítését is jelentheti az elnöki székbe a lehetséges nyolc helyett akár tizenkét évre, anélkül, hogy a módosítások az ő nevéhez lennének köthetők.
Ráadásul pénteki beszédében Medvegyev minden eddiginél nyíltabban beszélt az alkotmány további „kiigazításairól”. – Az alkotmány nem égből kapott kánon, hanem társadalmi párbeszéd eredménye, amely változhat – jelentette ki, utalva többek között az önkormányzatok feletti kontroll növelésére. (Jelenleg a polgármestereket – Moszkva és Szentpétervár kivételével - közvetlenül választják. A közelmúltban parlament kétharmadát birtokló Egységes Oroszország, valamint a Kremlhez lojális Méltányos Oroszország és az Orosz Liberális Demokrata Párt egy-egy képviselője törvényjavaslatot nyújtott be, amely eltiltaná a párton kívüli függetlenek indulását a posztért.)
Az alkotmányról, a demokrácia és az emberi jogok védelmében játszott szerepéről és a lehetséges módosításokról szóló beszéde végén Medvegyev kijelentette: – Nem állítom, hogy minden, amit elmondtam, vitathatatlan.
Beszólt Medvegyevnek, elvesztette az állását
Elvesztette állását az a fiatalember, aki közbekiabálással zavarta meg Dmitirj Medvegyev beszédét, amelyet az elnök az orosz alkotmány elfogadásának 15. évfordulója alkalmából mondott el a Kremlben ötezer ember előtt.
Roman Dobrohotovtól másnap megvált a Govorit Moszkva rádióadó, ahol az ellenzéki aktivista külsősként dolgozott. – Miért hallgatják, minden jogot alkotmányos jogot megsértett, cenzúra van az országban, nincsenek szabad választások, ő pedig az alkotmányról beszél? – Dobrohotov szavaira először csak három biztonsági ember reagált, aki a kijárat felé taszította a rendbontót. Medvegyev végül mégsem hagyta szó nélkül az incidenst.
Az incidensről az Echo Moszkvi orosz rádióadó és az 5. Kanal szentpétervári televízión kívül visszafogottan számolt be a sajtó, többnyire csak az elnök reagálását közvetítve. Dobrohov saját blogjában másnap megírta, hogy a rendőrség rövid helyszíni kihallgatás után egy belvárosi őrsre szállította, ahol teával és süteménnyel kínálták, blogjáról és az ellenzéki Mi ifjúsági mozgalomról kérdezték, majd szabadon engedték.
