Az 1997-es parlamenti választást megelőző és követő eufóriás hangulat, Tony Blair földcsuszamlásszerű diadala a politika iránt csekély érdeklődést tanúsító britek számára is felejthetetlen élmény maradt. Így érthető, hogy a szigetországban ritkán megszólaló volt kormányfő hét eleji kortesbeszéde felfokozott érdeklődésre tartott számot. 

A hatvankettedik születésnapját éppen a voksolás előestéjén betöltő ex-miniszterelnök stílusosan az észak-angliai Sedgefieldben, korábbi választókörzetében állt munkáspárti szimpatizánsok és a brit sajtó munkatársai elé. Mondandójában Európára, az unióhoz való tartozásra koncentrált, mely kérdések a választási kampányban mindeddig leginkább a bevándorlás kapcsán kerültek felszínre.

A régi vonzerejét, magabiztosságát tükröző Blair kifejtette, hogy David Cameron a valóságban nem helyesli Nagy-Britannia kilépését az unióból, de saját pártja jobbszárnyának és a Függetlenségi Pártnak (UKIP) udvarolva elkötelezte magát a legkésőbb 2017-ben megrendezett népszavazás mellett.

Véleménye szerint a referendum „óriási mértékben eltereli a figyelmet” a lényeges dolgokról, „gazdasági káosszal fenyeget és árt az Egyesült Királyság nemzeti érdekeinek”.

Blair meggyőződése, hogy Európa elhagyásával a szigetország szerepe csökkenne a világban, komolyan károsítaná a gazdaságot és beárnyékolná a jövőt. „Ellentétben állna mindazokkal az erényekkel és ambíciókkal, melyek jelenleg fontos globális nemzetté teszik”. A munkáspárti politikus különbséget tett a „nagyszerű nemzeti büszkeség" és nacionalizmus között. Előbbit az olyan pártok, mint a UKIP elkerülhetetlenül „elcsúfítják”, amikor politikai ügyként kezelik.

A hallgatóságtól nagy tapsot kapott, a sajtóban vegyes fogadtatásban részesült beszéd végén a Sky News hírcsatorna tudósítójának kérdésére válaszolva a Labourt 1994 és 2007 között vezető politikus először jelentette ki a nyilvánosság előtt, hogy „száz százalékig támogatja” Ed Milibandet. Mint mondta, bízik abban, hogy az ellenzék vezére győzelemre viszi a Munkáspártot a május 7-i választáson.

Nem biztos, hogy Miliband felhőtlenül örül a kiállásnak, hiszen Blair népszerűsége már jóval korábban az iraki háború elindítása, illetve a brit politikából való visszavonulása óta felhalmozott, 60 millió fontra becsült vagyona és illiberális rezsimeknek, köztük Kazahsztánnak nyújtott tanácsadói tevékenysége miatt alaposan megcsappant.

Miközben David és Samantha Cameron kiváló erőnlétről tanúskodva ezer kilométeres körutat megtéve egy nap alatt bejárta mind a négy brit tartományt, a kampány eddigi sztárja, Nicola Sturgeon, a skóciai autonóm kormány feje meghökkentő bejelentéssel lepte meg a közvéleményt: újabb népszavazást helyezett kilátásba a függetlenségről.

A skót önállóság múlt nyári elutasítását követően a Skót Nemzeti Párt vezetője, Alex Salmond és akkori helyettese, Sturgeon is belátni vélte, hogy a kérdést egy nemzedék idejére le kell venni a napirendről.

A kedd este a négy skóciai párt vezetőjének részvételével rendezett tévévitában azonban a piros színt láthatólag kedvelő Sturgeon megjegyezte: a következő, jövőre esedékes tartományi választásra készülő program „más lapra tartozik”. A közönség egy része jól hallhatólag kifütyülte a politikust.

Az élő adásban Sturgeon azt a benyomást keltette, hogy ha - mint várható - egyik nagy párt sem szerez a kormányzáshoz szükséges többséget, az SNP kész a Munkáspártot támogatni. A skóciai Labour vezetője, Jim Murphy ugyan egyelőre nem kér a segítségből, Ed Miliband pedig kizárta a nacionalistákkal kötött koalíciós alkut, az SNP-nek a többi kis párthoz hasonlóan komoly szerepe lehet abban, be kell-e hívni a költöztetőket a Downing Street 10-be.