A Nyugattól és a média részéről masszív támogatásban részesülő Tadiccsal vívott „harmadik párbajban” ugyanis óriási meglepetésre győzött, így az elkövetkező években az építőipari technikusból lett politikus fogja meghatározni a 7,2 millió lakosú balkáni ország jövőjét.

A hatvanéves Nikolics pályafutásában benne van az egykori Jugoszlávia szétesésének és Szerbia területi veszteségeinek minden tragédiája. A Kragujevacból származó férfinak nem volt könnyű gyermekkora. Mindig is provinciálisnak tartották, sűrűn élcelődtek rajta amiatt is, hogy egy ideig a kragujevaci temető műszaki igazgatójaként dolgozott. Innen ered a „Toma, a sírásó” becenév.

Serbian 2012 presidential election winner Tomislav Nikolic smiles for a picture in Belgrade May 17, 2010. Serbia faced political uncertainty on May 21, 2012 after the election of rightist Nikolic as president, casting doubt over the country's next government and unnerving a region that still firmly associates him with the bloody collapse of Yugoslavia. In a close-run vote marred by voter apathy, Nikolic defeated liberal Boris Tadic and broke an almost 12-year hold on power by the reformists who ousted Serb strongman Slobodan Milosevic in 2000. Picture taken May 17, 2010. REUTERS/Marko Djurica (SERBIA - Tags: POLITICS ELECTIONS)

Megértésre és politikai otthonra a Vojiszlav Seselj által irányított Szerb Radikális Pártban talált. Gyorsan emelkedett a ranglétrán: 1991–2008 között az általa nagyra tartott Seselj mögött az SRS második emberének számított. Jugoszlávia felbomlása után Nagy-Szerbia megőrzését tekintette legfontosabb feladatának, pár hónapig harcolt a horvátokkal vívott (polgár)háborúban is. A boszniai etnikai tisztogatások, így a srebrenicai mészárlás fő felelősei, Radovan Karadzics és Ratko Mladics tábornok a szemében hősök voltak. – Nekem senki se jöjjön azzal, hogy bármelyikük is háborús bűnös lenne –nyilatkozta egyszer Nikolics, aki a néhai szerb államfő, a délszláv háborúkért súlyosan felelős Szlobodan Milosevics feltétlen hívének számított.

Milosevics uralma alatt két évig kormányfő-helyettesi posztot töltött be. Majd 2007-ben a szerb törvényhozás elnöke lett, igaz, csak pár napig, mert az új többség könyörtelenül kiebrudalta a házelnöki székből. A sokat gúnyolt Nikolics ettől kezdve elképesztő átalakuláson ment át, az elmúlt években a szélsőséges nacionalistából demokrata, s ha fenntartásokkal is, de Európa-párti politikus lett. Átváltozását sokan azzal magyarázzák: megértette, hogy a szélről kiabálva sosem lesz belőle a közepet is bejátszani tudó, nagypályás játékos.

Az új profilhoz új pártot is alapított, 2008-ban hozta létre a mérsékelt nézeteket képviselő Haladáspártot (SNS). Nem épp gyújtó hangú szónok, a kétgyermekes családapa a változás jegyében inkább a nyugodt, megfontolt férfi benyomását igyekszik kelteni. Ezzel együtt előfordul, hogy „lefasisztázza” ellenfeleit, vagy egy „darab sz.rnak” nevezi azokat, akik megkérdezik, hogy a szerény körülmények közül származó, a kragujevaci közművek volt műszaki főnökének miből telt komoly értékű ingatlanokra. Szerbia új államfőjeként már ilyen kirohanásokat nem engedhet meg magának, igaz, egyelőre az is bizonytalan, hogy hajlandó-e őszintén szembesíteni a szerb társadalmat a polgárháborús múlttal, és modernizálni, illetve az elkerülhetetlen reformokkal még közelebb vinni hazáját az Európai Unió­hoz.