Tokiótól ellopják az olimpiát?
Alig választották meg Barack Obamát az Egyesült Államok következő elnökének, jövő évi programja máris zsúfolásig megtelt. Az ESPN sportcsatorna szerint ebből biztos nem marad ki a Chicago White Sox baseballcsapat kezdőmeccse áprilisban, de valószínűleg szorítanak helyet egy jövő októberi fellépésre Koppenhágában is
A dán fővárosban tartják ugyanis a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) ülését, amelyen eldöntik majd, hogy melyik város rendezheti meg a 2016-os nyári olimpiai játékokat.
Eddig úgy tűnt, hogy a lényegében kész infrastruktúrával, biztos anyagi háttérrel és állami támogatással rendelkező Tokió kerülhet ki győztesen a japán főváros, Chicago, Rio de Janeiro és Madrid alkotta négyesfogat versengéséből, Barack Obama megválasztásával azonban fordult a kocka. Több japán olimpiai bizottsági tag megjegyezte, hogy az új elnök népszerűsége megnehezíthetik a japánok dolgát. A brit William Hill bukméker iroda szerint is immár Chicago vezet Tokió előtt.
Obama, aki több mint két évtizede lakik a „szeles városban”, mellszélességgel kiáll a chicagói olimpia mellett, amint ezt több korábbi szónoklatában is bizonyította. Az Európában is nagyon kedvelt fekete politikus koppenhágai jelenléte pedig nagyobbat szólhat, mint Tony Blair személyes részvétele akkor, amikor a NOB-tagok Londont választották a 2012-es nyári játékok házigazdájaként. Az Obama-hívek úgy vélik, hogy a 2016-os chicagói játékok nagyszabású finálét jelenthetnek a szerintük akár második ciklusra is esélyes elnök pályafutásának. Ráadásul, a baseball-őrült Obama azt is elősegítheti, hogy 2016-ra visszavegyék az amerikaiak – és a japánok – kedvelt sportját az olimpiai palettára.
Igaz, a japánok szerint még messze a jövő októberi döntés. Ők jóval több pénzt – több mint ötvenötmillió dollárt – költenek a kandidálási kampányra, mint a másik három város, ráadásul a szigetország fővárosa akár holnap is meg tudna rendezni egy hasonló méretű sporteseményt. Az ezévi pekingi játékok előtt például huszonöt nemzet edzőtáborozott a Tokió környéki létesítményekben.
A japán fővárosbeli „zöld” olimpia terve beleillik a világ legnagyobbjának mondott, tízéves város-átalakítási programba, amelyben ezer hektár új zöldterületet hoznak létre, és egy erdővel beborított műszigetet is építenének a Tokiói-öbölben, hogy onnan friss levegő szálljon a belvárosba. Az sem lényegtelen, hogy a rendező ország gazdasági helyzete mennyiben engedi meg a nagyszabású esemény megrendezését. A londoni olimpia szervezői például a gazdasági válság hatására máris csökkentették az építendő olimpiai falu méretét.
Tokiói bennfentesek azt is megemlítik, hogy Chicago még nem rendezett jelentős méretű sporteseményt, és hozzáteszik, hogy a politika és a sport kapcsolódását tekintve nekik sincs szégyellnivalójuk: Aszo Taro japán miniszterelnök az 1976-os montreali olimpián ugyanis koronglövészetben állt rajthoz.
Persze, azért a másik két aspiráns várost, Madridot és Rio de Janeirót sem szabad leírni. A sportpolitikai korrektség jegyében az utóbbi mellett szól, hogy Dél-Amerika még soha nem rendezett olimpiát.
