Több pénz, több szabály, több ellenőrzés
A brit kormányfő ismét hangsúlyozta, hogy a gazdasági válság „globális problémájára globális választ kell adni”. Értékelése szerint „ez az a nap, amikor a világ együttesen szánta el magát a recesszió leküzdésére, nem pusztán szavakban, hanem a megélénkülés, a reform konkrét tervével és a végrehajtás világos menetrendjével”.
A Brown által vázolt, hat területre kiterjedő záróközlemény alapján a Nemzetközi Valutaalap és vele a fejlődő-feltörekvő országok tűntek a legnagyobb nyerteseknek. Az IMF rendelkezésére álló, a rászoruló gazdaságoknak kiutalható összeg megháromszorozásával 750 milliárd dollárra emelkedett.
Az új, többek között Japán és az Európai Unió által folyósított forrásokból az IMF megelőző intézkedésként még az előtt hitelt nyújthat a kérelmező országok nemzeti valutájának megvédése érdekében, hogy azok tényleges pénzügyi bajba jutottak volna. Az ún. speciális lehívási jogok bővítésével a kedvezményezettek az IMF-fel folytatott külön tárgyalások és az ismert kemény feltételek nélkül is hozzájutnak pénzhez.
A konferencián megegyezés született az elsősorban Nicolas Sarkozy francia elnök és Angela Merkel német szövetségi kancellár által sürgetett pénzügyi szabályozási reformban, amely a fedezeti alapokat és a hitelminősítő intézeteket is bevonja a globális regulációs rendszerbe. Koordinált megközelítést alkalmaznak a kormányok, hogy a bankokat megtisztítsák „toxikus”, fedezet nélküli kinnlevőségeiktől.
Leáldozik az adóparadicsomok csillaga. Az OECD, a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet nyilvánosságra hozza és ezzel megszégyeníti az átláthatóságra vonatkozó követelményeknek nem eleget tevő intézmények listáját. Az új világrend áldozatai a bankárok is. Egy újonnan létrehozandó pénzügyi stabilitási tanács kezébe kerül a határokon átnyúló együttműködés, illetve új szabályok bevezetése, melyek jegyében “a fizetések és prémiumok a tényleges teljesítményt tükrözik és nem jutalmazzák a kudarcot”.
Az Egyesült Államok ellenállást megtörve a G20 csoport új életet lehelt a dohai világkereskedelmi tárgyalásokba. A következő két évben 250 milliárd dollárt biztosít kereskedelemfinanszírozási célokra. A korábbi ígéreteket, a millenniumi célokat betartva a világ legszegényebb országai 100 milliárd dolláros külön támogatásban részesülnek.
Gordon Brown hangoztatta, hogy bár nincs azonnal ható megoldás a világgazdaság problémáira, de a “világ minden előzményt nélkülöző mértékű” ösztönző program kivitelezésén munkálkodik, amely a jövő év végéig 5 trillió dollárt pumpál a vérkeringésbe. A tanácskozás értékelése nyilván hosszabb időt igényel, de úgy tűnik, beváltotta a hozzá fűzött reményeket.
Nemhogy nem fordított hátat kollégáinak, de kifejezetten “elégedettnek” nevezte magát az értekezletet bizonyos fokig sakkban tartó Nicolas Sarkozy francia elnök. Harcostársa, Angela Merkel német szövetségi kancellár pedig, a pár újabb közös sajtótájékoztatóján méltatta a ”nagyon, nagyon jó, szinte történelmi kompromisszumot”, az új intézkedéseket, melyek “világosabb pénzpiaci architektúrát” nyújtanak a világnak.
A világ legbefolyásosabb államainak vezetői elhatározták, hogy megállapodásukat “sürgősen és elszántan fordítják le szavakból cselekvésre”. Még az év vége előtt újabb összejövetelt tartanak, melyen áttekintik az addig megtett utat. Londonban még a tőzsde bezárását megelőzően került nyilvánosságra a G20 záróközleménye. A pénzvilág pozitív fogadtatását jelzi, hogy a FTSE 100 index nyomban 4,3 százalékkal emelkedett.
Obama: Történelmi csúcstalálkozó
Csütörtök esti záró sajtóértekezletén Barack Obama „történelminek” nevezte a világ legfejlettebb államainak értekezletén hozott döntéseket. Hangsúlyozta, „milyen sok embernek okoz szenvedést” a kialakult helyzet, a munkanélküliség növekedése, a nemzetközi pénzintézetek tevékenységének összeomlása, a növekedés megtorpanása, a kereskedelem összezsugorodása. A találkozón elhatározott „példa nélküli lépések sorozatának nyomán viszont elindulhat a felvirágzás, egyben megakadályozza, hogy megismétlődjön egy hasonló világválság.
A „fordulópontként” értékelt tanácskozás további óriási eredményeként méltatta, hogy a kísértések ellenére sikerül megakadályozni a protekcionista törekvések eluralkodását. Obama elsősorban a sajtót hibáztatta az egyes vezetők közötti nézetellentétek feltupírozásáért. Mint mondta, „nagyon nehéz húsz nemzetállam különbségeit áthidalni”. Az amerikai elnök helyesli, hogy ősszel újabb vezetői értekezletre kerül sor. Úgy érzi, megvalósította szándékát, amennyiben „hallgatni és tanulni jött” Londonba, de egyben érvényesítette az Egyesült Államok világhatalmi szerepét.
