A néhány héttel ezelőtt lezajlott második perben 14 évi börtönbüntetésre ítélt Hodorkovszkij - aki a német Süddeutsche Zeitung mellett a Corriere della Sera, az International Herald Tribune és a Le Monde újságíróinak kérdéseire válaszolt - kifejtette: második pere valamivel tisztességesebben zajlott, mint az első. A vádlottaknak lehetőségük volt megszólalni, és a sajtó is jelen lehetett a tárgyaláson. A vádak azonban abszurdak voltak. Neki például azt vetették a szemére, hogy több olajat lopott el, mint amennyit a Jukosz valaha is kitermelt. Az ügyészek pedig nem voltak hajlandók bemutatni állítólagos bizonyítékaikat a bíróságnak. Ezen kívül erős nyomás nehezedett a tárgyalást vezető bíróra, aki ezt nem bírta ki, és végül aláírta az eléje tett, előre megírt ítéletet.

Dmitrij Medvegyev orosz államfőnek az ország korszerűsítésére és liberalizálására vonatkozó ígéretével kapcsolatban Hodorkovszkij felszólította a közvéleményt: higgyen az elnök őszinte törekvéseiben. Mindazonáltal nem szabad összetéveszteni az óhajokat és a fikciót az egyértelmű kötelezettségvállalással és a működő intézményekkel - tette hozzá. „Putyin (miniszterelnök) nyíltan megmondta, hogy személyes ellenfelének tekint engem. Ezt én is így látom. Egy nem független bíróság nem jobb, mint egy bűnöző furkósbotja: mindkét eszköz elfogadhatatlan, ha egy civilizált társadalomban kell tisztázni az összefonódásokat. Medvegyev elnök ennek dacára egyetért ezzel, így személyesen is felelősség terheli őt az elvetélt igazságügyi reformokért" - fogalmazott Hodorkovszkij.

Oroszország jövője, fejlődése szempontjából a legnagyobb veszélyt az emberek apátiájában látja. „Putyin és elitje csupán a nem létező civiltársadalomnak az eredménye. Egyúttal persze ők is jócskán hozzájárultak a társadalmi önszerveződés felszámolásához. Az embereket csak úgy lehet fölrázni, ha megmondják nekik az igazságot, és példát mutatnak nekik."

A Nyugattal kapcsolatos elvárásait firtató kérdésre Hodorkovszkij elmondta: Oroszországban roppant nagy szerepet játszik a nyugati közvélemény. A hatalom orosz birtokosai gyakran mutogatnak a Nyugatra, hogy legitimálják saját cselekedeteiket. „Boldog vagyok, hogy Oroszországban és Nyugaton sok tiszteletre méltó ember feladta a haszontalan politikai korrektséget, és barbárságnak nevezte azt, ami nálunk történik.”

Emlékeztetett arra, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága kínzásnak nevezte az ügyvédje ellen alkalmazott módszereket: az illetőtől, aki halálos beteg volt, megtagadták az orvosi ellátást, mert így akarták megbízója elleni vallomásra bírni. "Sem az ehhez hasonló bátor férfiak és nők, sem a Jukosz egyetlen volt alkalmazottja sem árulta el saját lelkiismeretét, és nem tett hamis tanúvallomást. Ez a fontos. Nincs könnyű dolgunk, de nem adtuk be a derekunkat."