Tízmillió dollár kenőpénz a miniszterelnöknek nem volt elég
Három napon belül már a második végzetesen kompromittáló hangfelvétel kerül elő Recep Tayyip Erdogan török miniszterelnökről. Azután, hogy kiderült, a politikus külföldről hívta fel a fiát, Bilalt dollármilliók eltüntetése miatt, szerda este a YouTube-on nyilvánosságra hoztak egy másik lehallgatott telefonbeszélgetést is. Ezen Erdogan arra kéri a fiát, hogy ne fogadjon el tízmillió dollárt a Som Petrol energiavállalat tulajdonosától, mert túl kevés. Hogy Sıtkı Ayan a kenőpénzt miért adta volna oda, az a hangfelvételből nem derül ki, az viszont igen, hogy Erdogan többet várt. „Ne fogadd el. (...) Ha mások teljesítenek, ők miért nem tudnak? Mégis, mit képzelnek, miről szól ez az üzlet? (...) Amúgy ne aggódj. Úgyis a mi ölünkbe ülnek majd” – mondta a fiának a miniszterelnök.
A Som Petrol korábban vissza nem térítendő állami támogatást kapott a török kormánytól egy 660 kilométeres gázvezeték megépítéséhez, amely Iránból szállít napi 110 millió köbméter gázt Törökországnak. Az 1,3 milliárd dolláros üzletről a Som Petrol 2010-ben írt alá szerződést az iráni exportvállalattal, a NIGEC-kel. Akkori hírek szerint a gázvezetéknek idén el kell készülnie.
Erdogan a második hangfelvételről egyelőre nem nyilatkozott, de a hétfőit montázsnak, „mocskos csapdának” tartja. A Reutersnek egy magas rangú kormányzati tisztségviselő azt mondta, vizsgálat indul, kiderítendő, hogy a két hangfelvétel valódi-e. A másodikat arra a napra sikerült időzíteni, amikor Törökországban elkezdődött a márciusi önkormányzati választások felvezető kampánya.
A szivárogtatási akció mögött a kormánypárton, az Igazság és Fejlődés Pártján (AKP) belüli konfliktus képei sejlenek fel, amely Erdogan és az Egyesült Államokban élő tekintélyes vallási elöljáró, Fethullah Gülen és hívei között zajlik. Gülen mozgalma, a Hizmet (Szolgálat) mérsékelt iszlamistái hosszú időn át szolgáltattak káderutánpótlást az AKP-nek, amikor le kellett cserélni a hatalomból kiszorított kemalistákat. Ezek az új emberek főleg az igazságszolgáltatásban és a rendvédelmi szerveknél helyezkedtek el, az AKP pedig most azzal vádolja őket, hogy nem a kormánynak engedelmeskedtek, hanem Gülen utasításait követték, amikor korrupció gyanújával decemberben nyomozást indítottak és razziát tartottak három akkori miniszter fiánál, és lehallgattak politikusokat is. Ez állítólag bosszú, amiért a kormány felszámolta a Hizmet által fenntartott egyetemi előkészítő iskolák hálózatát. Gülen mindent tagad, ahogy Erdogan is elutasítja a vádakat.
A tekintélyelvűség sikerhez vezet
Az ellentét következménye, hogy a kormány kész visszafordítani a korábban életbe léptetett reformokat. Ilyen intézkedés a héten aláírt új törvény, amely gyakorlatilag a kormány alá rendeli az igazságszolgáltatást, de ezen a héten lépett hatályba az az internettörvény is, amely a szólás- és a sajtószabadságot csökkenti. Ezzel párhuzamosan Erdogan nyit a korábbi nagy hatalmi ellenfél, az állam világi jellegét őrző hadsereg felé. Friss jelzések szerint a kormányfő késznek mutatkozik arra, hogy újratárgyalja a kemalista közéleti személyiségek (tábornokok, politikusok, egyetemi professzorok és újságírók) elleni két nagy pert, amelyek vádlottjaira hosszú börtönéveket szabtak ki. Erdogan környezete most azt hangoztatja, hogy az Ergenekon- és a Balyoz-pert is Gülen hívei konstruálták, hamis bizonyítékok alapján ítélték el a tábornokokat és társaikat. A perekkel sikerült az elmúlt évtizedek alatt többször is puccsot végrehajtó hadsereget polgári felügyelet alá rendelni.
Ez utóbbi egyébként az török EU-csatlakozás egyik követelménye is, de az igazságszolgáltatás függetlenségét és a szólás- és a sajtószabadságot korlátozó törvény miatt Brüsszelben most sokan bírálják Ankarát. Törökország távolodik az EU-tól, amikor az igazságszolgáltatás függetlenségét csökkenti – figyelmeztetnek. És hogy miként hat mindez a török választókra? A kampány ismerősen brutális, Ankarában a polgármester például kijelentette, számára becsület dolga, hogy ne engedje kirakni a legnagyobb ellenzéki párt, a baloldali Köztársasági Néppárt (CHP) plakátjait.
A korrupció gyanúja és a tüntetésekhez vezető botrány Erdogant eddig nem ingatta meg túlságosan – mondta lapunknak Egeresi Zoltán Törökország-szakértő, a Közpolitikai Kutatások Intézetének munkatársa. Egeresi szerint lehet, hogy a szivárogtatási akció mögött a gülenisták állnak, és az önkormányzati választások miatt az ügyet az ellenzéki pártok is felkapták, de az AKP a kezében tartja az állami médiát, a legnézettebb magántelevíziók pedig szintén kormánypártiak. Az AKP 319 fős frakciójából mindössze hatan-heten léptek ki, Egeresi szerint ha a pártját kemény kézzel irányító Erdogannak egyáltalán van kihívója az AKP-ban, az eddig nem lépett elő. A török társadalomban a miniszterelnök és a hozzá hasonlóan tekintélyelvű személyiségek mindig nagy sikert aratnak – hívta fel a figyelmet a kutató.
