Tíz év horror a clevelandi házban
Vádanként kétmillió dolláros – összese nyolcmilliós – óvadékot állapított meg csütörtökön a bíró a gyanúsított, Ariel Castro ellen a napok óta visszahangzó clevelandi emberrablási ügyben. Castro ma jelent meg először a törvény előtt amióta letartóztatták három áldozata, Michelle Knight, Amanda Berry és Gina DeJesus elrablása miatt. A vádlott nem szólalt meg a tárgyalóteremben: a fejét lehajtva, felhúzott gallérral hallgatta, hogy mit mondanak neki. Az elé tett dokumentumokat bilincselt kézzel írta alá, majd elvezették.
Az 52 éves egykori buszsofőr ellen emberrablás és nemi erőszak a két fő vádpont, miután kiderült, hogy tíz éven át tartott fogva és erőszakolt meg három nőt. A most 32 éves Knightot 2002. augusztus 23-án, a 27 éves Berryt 2003. április 21-én, a 23 éves DeJesust pedig 2004. április 2-án látták utoljára. Mindhármukat a clevelandi Lorain Avenue-ról vihették el a külvárosi házba. Berrynek Castrótól hat éve, 2006 karácsonyán kislánya született. Hétfőn vele, Jocelynnel sikerült kitörnie a házból – ekkor derült fény arra, mi történt tíz éven át a Castro-házban.
Horrorisztikus részletből pedig nincs hiány. A tanúvallomások alapján a sajtó eddig megszellőztette, hogy Jocelyn nem az egyedüli baba volt a tíz év alatt. Elmondása szerint Knight „legalább ötször” esett teherbe, ám amikor Castro erre rájött, két héten át éheztette és ütötte a hasát, amíg a nő elvetélt. Ehhez képest, hogy Castro Berrynek hagyta megszülni a gyermekét, azt a Knightot kényszerítve arra, hogy segítsen a szülésben, akit halállal fenyegetett meg, ha Jocelynnek valami baja esik. A baj majdnem be is ütött: születés után Jocelyn légzése egy időre leállt, és mindöösze Knight lélekjelenlétén múlott, hogy nem halt meg. Amíg Castro a háttérben magából kikelve üvöltött, a babát újraélesztették. „Hihetetlen, hogy egy huszonéves lány, aki semmit nem tud a szülésről, bába volt egy most hatéves, egészséges kislány mellett” – nyilatkozta elismerően erről a CNN-nek az egyik, az ügyhöz közel álló forrás.
Knight, Berry és DeJesus többnyire nem lehetett egy helyen: Castro eleinte láncra verve tartotta őket a pincében, és csak hónapok múltán engedte fel őket a 130 négyzetméteres ház második emeletére. Itt külön szobát kaptak, és ha ritkán is, de találkozhattak. „Megtanultuk, hogy csak egymásban bízhatunk, ha túl akarjuk élni” – mondta erről az egyik nő. Castro egyébként szívesen űzött szadista játékokat velük. Többször előfordult, hogy úgy csinált, mintha hosszú időre elutazna, majd váratlanul visszatért, és ha a legkisebb jelét is észlelte, hogy a nők menekülni akarnak, keményen, veréssel büntetett. Évek teltek el így. Fogolyként a három nő kétszer volt a szabad ég alatt – akkor, amikor parókába bújtatva elengedték őket a garázsig és vissza.
Évek teltek el így. A házban Knight, Berry és DeJesus is a tévén nézhette az eltűnésükről szóló híreket, ahogyan a családjuk hogyan keresi, siratja és gyászolja őket. Castróból ez a fájdalom képmutató szadizmust váltott ki: amikor DeJesust hónapokon át keresték, a férfi jelentkezett szórólapokat osztogatni, rajtuk a lány arcképével, elment egy adománygyűjtő estre, ahol fellépett és zenélt az eltűnt lányért. Alig néhány hónapja, hogy gyertyával megjelent egy megemlékező virrasztáson.
A szomszédok annak ellenére nem sejtettek semmit az egészből, hogy Clevelandnek ez a környéke, a Seymour Avenue összetartó, főleg Puerto Rico-i bevándorlók lakta negyed. Az egyik szomszédnak egy hete tűnt fel, hogy Castro elvisz a parkba játszani egy öt-hatéves forma kislányt, de amikor rákérdezett, hogy ő kicsoda, Castro csak annyit mondott, hogy a „barátnőjének” a gyermeke. A Castro-ház amúgy mindig mindenki előtt zárva volt. Még az emberrabló saját fia, Anthony előtt is, aki most a Daily Mailnek mesélte, hogy évente csak néhányszor beszél az apjával. Amikor két hete találkoztak, Ariel sehova nem engedte be a fiát. „Mindig voltak helyek, ahova nem mehettél. Zár alatt tartotta a pincét. Zár alatt tartotta a padlást. Zár alatt tartotta a garázst. Mindig” – mesélte Anthony a brit lapnak.
Castrónak van egyébként egy lánya is, Emily, aki most Indianában tölti a maga börtönbüntetését, amiért hat évvel ezelőtt, 2007 áprilisában megpróbálta elvágni az akkor 11 hónapos kislánya torkát. Emilyt az dühítette fel, hogy barátja, a gyermek apja elhagyta: levitte a babát a garázsba, négyszer megvágta, majd magával is végezni akart, de egyik sem sikerült. Bár beszámíthatatlannak találták, huszonöt év börtönt kapott.
Ariellel együtt a két fivért, az 54 éves Pedrót és az 50 éves Onilt is letartóztatták, de ellenük nem emeltek vádat. A két testvér nem az emberrablónál lakott, csak el-eljártak hozzá. Arról, hogy Berry kislányának az apja kicsoda, a clevelandi hatóságok nem beszélnek, Amanda nővére, Beth Serrano csak annyit mondott, a család örül, hogy viszontlátja a halottnak hitt tagját és a kislányát is. A három nő szerdán az orvosi vizsgálatok után mehetett haza; DeJesust az egész utcán visszhangzó „Gina! Gina!” kiáltásokkal fogadták újra családi körben. Az első nyilatkozatok mindenhol a háláról és az örömről szólnak. DeJesusék még arra is kitértek, hogy senki ne indítson bosszúhadjáratot az emberrabló ellen, inkább hagyják, hogy a törvény elvégezze a maga dolgát.
Knight vetélése miatt Castróra minősített emberölés vádjával halálbüntetést fognak kérni – erről a Cuyahoga megyei ügyész, Tim McGinty beszélt helyi idő szerint csütörtök este a sajtó előtt.
