Julija Timosenko volt ukrán kormányfő az orosz elnök, Vlagyimir Putyin favoritja – mondta lapunknak helyzetértékelésében Jarábik Balázs, a madridi székhelyű FRIDE agytröszt és a pozsonyi Közép-Európai Politikai Intézet (CEPI) kutatója. A szakértő szerint Moszkva célja, hogy az oligarchák által fenntartott politikai rendszer megmaradjon, és Putyin így tovább tudjon halászni a zavarosban. Cél az is, hogy a kijevi Majdan eltűnjön a politikai életből. Az orosz elnök el akarja érni, hogy továbbra is bele tudjon szólni Ukrajna jövőjébe. Erre az EU-nak nincs válasza, nem is nagyon lehet.

Moszkva, 2009. január 17. Vlagyimir PUTYIN orosz kormányfő (b) és Julija TIMOSENKO ukrán miniszterelnök elfordul egymástól moszkvai találkozójuk végén 2009. január 17-én. A két politikus az Oroszország és Ukrajna közötti gázszállítások felújításán

Jarábik szerint Putyin nem akarja elfoglalni a Krímet. A kutató emlékeztetett, az orosz csapatok Szimferopolon kívül 3-4 tengerparti várost tartanak felügyeletük alatt, a 25 ezer ott állomásozó katona mellé most mindössze hatezer érkezett. Bár a hegyekből a tatárok meg tudják keseríteni az orosz katonák életét, nem lehet célja egy második Csecsenföld – fejtette ki Jarábik, aki szerint téves az a nyugaton kialakult kép, hogy Putyin nem normális. – Elérte, hogy újra játékban legyen – összegezte a szakértő, aki szerint Timosenko ezért is lehet elfogadható Moszkva számára, mert vele lehet üzletelni.

Ezzel összhangban nyilatkozott lapunknak Amanda Paul, az Európai Politikai Központ (EPC) szakértője is. Szerinte Moszkva egészen addig fogja destabilizálni Ukrajnát, amíg meg nem kapja, amit akar. A mostani átmeneti ukrán kormány elfogadhatatlan az orosz vezetés számára, Timosenko viszont elfogadható.

Az EU-nak meg kell mutatnia, hogy több mint papírtigris. Az uniós külügyminisztereknek többet kéne tenniük, mint elítélni Oroszországot – mondta lapunknak Paul, aki szerint viszont Moszkvát teljesen el kell szigetelni. Paul szerint az EU-nak bőven van mozgástere, hogy gazdaságilag nyomást gyakoroljon Moszkvára. A konkrétumokról szólva kiemelte: a politikai elit számára beutazási tilalmat vezethetne be, és egyes tagállamok, mint például Hollandia, amely jelentős kereskedelmet folytat Oroszországgal, célba vehetné az orosz befektetéseket. – Mindenesetre nem segít, amikor a francia külügyminiszter, Laurent Fabius úgy nyilatkozik, hogy még nem annyira súlyos a helyzet, hogy Párizs felülvizsgálja az oroszok által rendelt hadihajókról szóló szerződéseket.

A szankciókkal Jarábik szerint az a gond, hogy nehéz meghatározni azoknak a körét, akik ellen a büntetőintézkedéseket érdemes lenne bevetni. Emlékeztetett, hogy azoknak, akik offshore számlákat tartanak Európában, nincs közük a mostani katonai akcióhoz. Ráadásul az EU-nak az utóbbi időben egyre inkább oda kell figyelnie a szankciók jogi megalapozottságára, hiszen azokat többször sikerrel megtámadták már az Európai Bíróságon.

Jarábik szerint az EU-nak vissza kellene térnie a keleti partnerséget jellemző apró lépések politikájához, amely szerinte eredményes volt. Szerinte kijevi Majdan súlyának csökkentése elkerülhetetlen, a parlamenti és elnökválasztást minél előbb meg kell tartani, szankciók mellett pedig csak megfelelő előkészítéssel szabad dönteni. Az EBESZ bevonása Putyinnal is jól jöhet, mert időt nyer vele a status quo bebetonozásához. A szankciók és a párbeszéd nem zárja ki egymást Jarábik szerint.

Az EPC szakértője viszont úgy vélekedik, Ukrajnával is megtörténhet az, ami Grúziával, ha nincs „igazi válasz” az EU részéről. – Így hosszú távon az EU-nak nulla hitelessége lesz – vélekedett Paul, aki szerint Törökországot is jobban be kéne vonni, hiszen a krími tatárok, illetve a Fekete-tenger térségének stabilitása az ő érdekük is.