Arról, hogy a francia és a mali egységek most már Timbuktu felé tartanak, Jean-Marc Ayrault francia védelmi miniszter tett bejelentést szombaton késő este. A politikus szerint a közös haderő „nemsokára” a város közelébe ér.

A szélsőséges iszlamisták kiűzése Észak-Mali városaiból egyelőre nem tűnik nehéz feladatnak: szombatra virradóra a franciáknak számottevő ellenállás nélkül sikerült visszafoglalniuk Gaót, az országrész legnagyobb városát, amelyből a szélsőségesek nagy része már a bevonulás hírére elmenekült. A szélsőségesek útja a sivatag belsejébe vezet, ahová már mélyen be is ásták magukat, és kemény harcokra – figyelmeztetnek szakértők – akkor kell számítani, amikor a franciák ezek ellen a fegyverrel és üzemanyaggal kiválóan felszerelt harci állások ellen indítanak támadást. (Gaóba bevonulni gyerekjáték volt azután, hogy francia kommandósok megszállták a város repülőterét és ellenőrzésük alá vonták a város egyik stratégiai szempontból jelentős déli hídját.)

Az Afrikai Unió eközben az etiópiai Addisz Abebában ültek össze megvitatni a Malival kapcolatos teendőket. Ez főleg csapaterősítést jelent: a nyugat-afrikai országok egy része azt ígérte, hogy összesen 5700 katonát küld harcolni a franciák oldalán, de ennek egyelőre csak a töredéke érkezett meg Maliba. Ettől az ígérettől függetlenül Csád még egy kétezer fős kontingenssel venne részt az iszlamisták kiűzésében. A nyúlánk afrikai macskaféléről Szervál Hadműveletnek elkeresztelt akcióra Franciaország összesen 3700 katonát szán, ebből 2500-at küldött vagy fog elküldeni az észak-afrikai ország területére. A fővárost, Bamakót a franciák nigeri és cádi egységekkel közösen őrzik, de a logisztikai feladatokra jelentkezett már az Egyesült Államok is. A Pentagon közlése szerint az amerikaiak a francia vádászgépek légi utántöltését vállalják, és ha kell szívesen szállítják el Maliba az afrikai országok katonáit.

Szakértői körökben mostanában divat lett Malit az „al-Kaida országaként”, „új Afganisztánként” emlegetni, ahol a terroristák első számú célpontja már nem az Egyesült Államok, hanem Európa (főleg Franciaország) lehet. Az egész egy rosszul időzített puccsal kezdődött: miután a hadsereg megunta, hogy kormányzati támogatás nélkül kell felvennie a harcot a tuareg szeparatisták ellen, márciusban elűzte az elnököt, a tuaregek és a velük szövetséges iszlamisták viszont a kialakuló hatalmi vákuumban könnyedén átvették a hatalmat az északi országrész felett. A tuaregek még függetlenséget is kikiáltottak Észak-Maliban, nem számítottak azonban arra, hogy az iszlamisták végül ellenük fordulnak. Ez így történt, és a szélsőségesek végül elűzték a tuaregeket: a legutóbbi jelzéseik szerint ők most már inkább a franciák oldalán harcolnának az iszlamisták ellen. A tuareg szeparatisták nagy része egyébként zsoldosként ment Maliba, miután a Kadhafi-rezsim bukásával Líbiában alulfoglalkoztatottak lettek.

Az iszlamisták – többek között az al-Kaida észak-afrikaii szervezete, az AQIM és az Ansar Dine – a saría szigorú értelmezésével jött Maliba. Ennek volt szomorú példája, hogy Timbuktuba bevonulva tavaly a szélsőségesek azonnal pusztítani kezdték az iszlám története szempontjából kiemelkedő város műemlékeit, és hiába az UNESCO-védelem, több híres mauzóleumot és mecsetet is porig romboltak már.

A Tuareg nomad stands near the 13th century mosque at Timbuktu, Mali, where U.S. Special Forces have been training the Malian army to better police the Sahara Desert, March 19, 2004. The Tuaregs, many of whom make their living from tourism, fear the presence of U.S. troops will damage their livelihoods.