Terroristák voltak a szíriai támadás célpontjai
– Négy helikopter érkezett különböző irányból. Kettő leszállt, katonák szálltak ki belőle, s elkezdtek lövöldözni – írta le a Reutersnek, hogyan támadtak szíriai területen az amerikaiak vasárnap Oszama Malla Hamíd, akinek a kommandóakció színhelyéhez közel fekszik a földje. – Körülbelül négy percig maradtak, aztán elmentek – mondta Hamíd.
Szíria állítása szerint vasárnap négy amerikai helikopter támadt az Al-Sukkari farmra Albu Kamal térségben Kelet-Szíriában, s nyolc civil meghalt az akcióban. A szíriaik szerint amerikai katonák egy épületet is megrohamoztak. Egy sérült asszony, akinek a férje az épületet őrizte, azt mondta a szíriai televízióban, hogy géppuskával támadtak rájuk. Egy másik szemtanú szerint a lövöldözés 15 percig tartott, és az áldozatok között gyerekek is vannak. Ám Bagdad szerint az amerikaiak terroristákra vadásztak. – Az Egyesült Államok halálos kimenetelű támadása olyan szíriai terület ellen irányult, amelyről lázadók szoktak Irakra támadni – közölte hétfőn Ali al-Dabbagh, az iraki kormány szóvivője.
– Felháborító a támadás, mely ellentétes a nemzetközi joggal. Nem tudom, mik lesznek a politikai következményei. Várjuk, hogy az amerikaiak magyarázatot adjanak – mondta a Reutersnek Sami al-Khiyami, Szíria londoni nagykövete. Mint mondta, az amerikaiak magyarázatától függ, hogy Szíria esetleg az ENSZ Biztonsági Tanácsához fordul-e. A hétfői szíriai lapok „háborús bűnnek” nevezték a támadást, és ezért a Bush-kormányzat politikáját tették felelőssé. A kormányzó Baasz Párt lapja, az al-Baasz „példa nélkül álló agressziónak és kalandorakciónak” nevezte azt, a Tisrin pedig egyenesen „hidegvérű gyilkosságról” írt. A sajtó beszámolt arról is, hogy behivatták a damaszkuszi külügyminisztériumba az amerikai és az iraki ügyvivőt, s felszólították Bagdadot: ne engedje, hogy Irak területét felhasználják Szíria elleni agresszióra.
Washinton nem erősítette meg, de nem is cáfolta a támadásról szóló híreket. Az Irakban állomásozó, amerikai vezetésű nemzetközi koalíció hétfőn közölte: nincs tudomása arról, hogy amerikai katonák előző nap helikopteres támadást intéztek volna a szíriai falu ellen. Ali al-Dabbagh szerint azonban a magtámadott területen állandó a terrorista csoportok jelenléte. – A legutóbbi csoport 13 rendőrkadétot ölt meg egy iraki határfaluban – mondta a szóvivő. Az amerikai hírszerzés szerint az Irakban felbukkanó lázadók 90 százaléka Szírián át jut el a szomszédos arab országba. Egy a Guardiannek név nyilatkozó amerikai tisztségviselő szerint Irak többi határát nagyjából sikerült lezárni, és most „a saját kezükbe vesszük az eseményeket” a szíriai határon is. John Kelly amerikai vezérőrnagy, akinek feladata Irak nyugati részének rendben tartása korábban úgy nyilatkozott, hogy a szíriai oldalon az Al-Kaida és más terrorcsoportok harcosai elég szabadon mozognak, és néha megpróbálnak Irak területére lépni. Erre Basszam Abdel Madzsíd, szíriai belügyminiszter úgy felelt: Damaszkusz nem hajlandó Irak elleni támadások kiindulópontjává válni.
Szíria 2005 óta – mióta a két ország kapcsolatai újabb mélypontot értek el – nem osztja meg hírszerzési adatait az Egyesült Államokkal. David Petraeus tábornok, az új iraki stratégia kidolgozója 2007 decemberében Damaszkuszba akart menni, hogy elrendezze az ügyet, de a Fehér Ház megtiltotta neki az utat. Elemzők szerint Szíria szívesen újraindítaná az adatmegosztási programot – feltéve, ha Washington ezt azzal hálálja meg, hogy újra nagykövetet küld Damaszkuszba. Ehelyett a Bush-adminisztráció utolsó napjaiban határon átnyúló akciókkal próbálja megfordítani a szerencséjét a balul sikerült háborúiban – ebben az esetben Szíriában, Afganisztán esetében a pakisztáni Észak-Nyugati Határvidéken végrehajtott támadásokkal.
Damaszkusz nemrég elismerte Libanon határait, nagykövetséget nyitott Bejrútban, és közel áll ahhoz, hogy közvetlen tárgyalásokat kezdjen Izraellel. Egy esetleges Obama-adminisztráció Washingtonban pedig feltehetően megjutalmazná Szíriát ezért az együttműködésért. Meglehet, a vasárnapi kommandóakció még a Bush-féle külpolitika egyik utolsó rúgása egy az erőszaknak nem engedő közel-keleti országba?
