A lahori börtön hóhéra egykor rendkívül elfoglalt volt, három év alatt kétszáz elítéltet vezetett a bitófa alá. A pakisztáni kormány azonban 2008-ban moratóriumot vezetett be a kivégzésekre, azóta csak céltalanul lézeng, tudósít a The New York Times riportja. Sabir Masih minden reggel pontosan megjelenik munkahelyén, a város szélén lévő börtönben, és minden hónapban fel is veszi a fizetését, 120 dollárt. Munkaidőben keresztény sorstársaival trécsel a temetőben, ahová titokban járnak dohányozni és inni, nehogy meglássák őket konzervatív muzulmán kollégáik, akik számára tilos az alkohol. Az unatkozó bakó - akinek már apja és nagyapja is hóhér volt - nagyon büszke a munkájára, amelyhez szerinte bátorságra van szükség, nem a gyenge szívű embereknek való.

A tétlenség hamarosan véget érhet, ami rossz hír a közel nyolcezer, halálsoron lévő rab számára. Navaz Sarif már júniusban, a miniszterelnöki szék elfoglalásakor bejelentette, felülvizsgálják az Asif Ali Zardari elnök által bevezetett moratóriumot. Elméletileg augusztusban már újrakezdték volna a halálbüntetések végrehajtását, később azonban a miniszterelnök visszakozott, és az elnökkel folytatott tárgyalások függvényévé tette a döntést. A hajthatatlan Zardari mandátuma azonban vasárnap lejárt. A pletykák szerint viszont a hétfőn beiktatott Memnun Huszein is felfüggesztené a kivégzéseket.

Zardari számára egyébként a halálbüntetés nemcsak politikai, hanem személyes ügy is volt. Apósát, Zulfikar Ali Bhutto volt miniszterelnököt és elnököt, Benazir Bhutto édesapját ugyanis Mohammad Ziaul Hakk alatt egy vitatott tárgyalás után 1979-ben kivégezték. A hadsereg nyomására Zardari az öt év során egyetlenegyszer kénytelen volt kivételt tenni. 2012-ben felakasztottak egy katonát, akit egy főtiszt megölése miatt ítéltek el.

Habár Pakisztánban a halálbüntetés viszonylagos népszerűségnek örvend, a moratórium eltörlését sokan, dzsihádista parancsnokoktól kezdve vezető üzletembereken át egészen a nemzetközi jogvédő szervezetekig ellenzik. Még az Európai Unió kereskedelmi képviselője is arra figyelmeztette a kormányt iszlámábádi látogatása alkalmával, hogy Pakisztánnak a kereskedelmi szerződéseket tekintve hátránya származhat az ügyből. Augusztusban pedig egy tálib parancsnok azzal fenyegetőzött, hogy megöli Sarif kormányának tagjait, ha kivégzik a bebörtönzött dzsihádistákat.

Sartaj Aziz, Sarif nemzetbiztonsági és külügyi tanácsadója szerint ahhoz, hogy eltöröljék a halálbüntetést, szigorítani kellene a törvénykezésen, ami nem bír elég visszatartó erővel. Az életfogytiglani börtönre ítélteket például gyakran már tíz év után kiengedik, a gazdagabbak megvásárolhatják szabadulásukat, a civileket gyilkoló tálib fegyvereseket pedig ritkán ítélik el.

A moratórium előtt Pakisztán a halálbüntetés egyik legnagyobb propagálója volt. Huszonhét esetben – például blaszfémia vagy számítógépes bűncselekmények miatt – lehetett halálra ítélni valakit.