A japán tartalék főváros létrehozásának gondolata annyira komoly, hogy a Földügyi, Infrastrukturális, Közlekedési és Turisztikai Minisztérium egy bizottsága ősszel vitatja meg a kivitelezés és a helyszín lehetőségeit. A terv szerint olyan helyet keresnek, amely a törvényhozás mindkét házát, a legfelsőbb bíróságot és a minisztériumokat is be tudná fogadni. Ez nem jelenti azt azért, hogy mindent át is vinnének oda veszély vagy katasztrófa esetén. Egyes közigazgatási egységek azonban odatelepülnének, és azt is megvizsgálják, hogy tudják megoldani, hogy állandó, főállású hivatalnokokat helyezzenek a majdani pótfővárosba.

Egy japán kutatóintézet szerint az ideális hely hatvan-háromszáz kilométerre, maximum két órára lenne Tokiótól, messze az atomerőművektől illetve a keleti-parttól, amely a szeizmikusan nagyon aktív, negyvenezer kilométer hosszúságú, mélytengeri árkok és vulkánok által alkotott, csendes-óceáni Tűzgyűrű mentén fekszik.

Számítások szerint egy pótfőváros felépítése kb. kétszázötven milliárd dollárba kerülne, és kétezer hektár területet kellene biztosítani, hogy hatszázezer ember számára megfelelő kapacitást tudjanak kialakítani. Egy zöldmezős tartalék főváros magas költségei miatt Japán második számú városa, a Tokiótól ötszáz kilométerre található Oszaka máris jelentkezett, hogy szívesen felvállalná a szerepet. A város vezetése azt javasolta, hogy a tőzsde és a Japán Nemzeti Bank költözzön át a huszonötmillió lakosú Kanszai régió központjába. Oszaka azért is lehet jó választás, mert a vele lényegében összenőtt Kiotóban is van palota, ahova a császári udvart lehetne szükség esetén áttelepíteni. A márciusi, Japán északkeleti részét sújtott földrengést, de főleg a fukusimai atombalesetet követő bizonytalanságot követően ideiglenesen Oszakába tette át a székhelyét számos cég és nagykövetség is. Hasonló történt a százezer halálos áldozatot követelő 1923-as nagy tokiói földrengés után, (amelyet a Tokiót befogadó tartomány neve után „nagy kantói rengésként” ismert meg a világ) amely többek között azt is eredményezte, hogy a Sharp cég a fővárosból végleg Oszakába költöztette a székhelyét.

Oszaka szépséghibája azonban a keleti parti fekvés. A vonzáskörzetéhez tartozó, közeli Kobéban 1995-ben pusztított hatalmas erejű, hatezerötszáz áldozattal járó földrengés, a legközelebbi atomerőmű pedig alig nyolcvanöt kilométerre található.

A japán pótfőváros ötlete az elmúlt évtizedekben egyébként többször is felmerült: először a múlt század ötvenes éveiben beszéltek arról, hogy az Oszaka és Tokió között található Nagoja mellé kellene telepíteni az állami hivatalok egy részét. Az ötletet azonban akkor (is) drágállották, és inkább másra költötték a pénzt. A pótfővárosnak kijelölt hely közelébe aztán 2005-ben az Aicsi Világkiállítás költözött, amelyet ma parkként és szabadidős központként hasznosítanak. Egy zöldmezős beruházásban épült pótfőváros azonban most nem csak egy esetleges vészhelyzet miatt lehet érdekes: a nagyszabású beruházások és építkezés lökést adhatnának a gyenge növekedést felmutató japán gazdaságnak is.