Samuel Kunz múlt csütörtökön halt meg Bonn melletti otthonában 89 évesen. Júliusban emeltek vádat ellene amiatt, hogy a II. világháborúban köze volt 430 ezer zsidó megöléséhez és egyéb bűncselekményekhez a lengyelországi Belzecben létesített haláltábor őreként. A náci bűncselekmények kivizsgálásával megbízott dortmundi ügyészség közlése szerint pere valószínűleg februárban kezdődött volna.

Kunz évtizedeken át háborítatlanul élt Németországban. Ügye a szintén náci háborús bűnökkel vádolt John Demjanjuk elleni müncheni eljárás kapcsán, régi iratok tanulmányozása során került elő. Ennek nyomán áprilisban a harmadik helyre került a náci háborús bűnösök felkutatását végző Simon Wiesenthal Központ által leginkább keresett személyek listáján.

Efraim Zuroff, a központ igazgatója Kunz halálával kapcsolatban úgy nyilatkozott, hogy ez "nagyon bosszantó" helyzet, és arra buzdította a német hatóságokat, hogy gyorsítsák meg az eljárást a többi hasonló ügyben. Hozzátette ugyanakkor, hogy Kunz esetében legalább annyiban igazságot szolgáltattak, hogy az ügy a vádemelésig eljutott.

Samuel Kunz a hatóságok előtt korábban elismerte, hogy a belzeci haláltábor őre volt 1942 januárjától 1943 júliusáig. "Tisztában voltunk vele, hogy a táborban kivégezték és elégették a zsidókat. Minden nap éreztük a szagot" - mondta a nyomozóknak.

A vádirat szerint Kunz a foglyokat szállító vonatok kiürítésétől kezdve, az áldozatok gázkamrákba való beterelésén át a holttestek tömegsírokba helyezéséig a gyilkosságok teljes folyamatában részt vett. Ezenkívül a vád szerint saját maga lőtt agyon tíz zsidó foglyot.

Kunz annak idején meglehetősen szerény helyet foglalt el a náci hierarchiában, a német igazságszolgáltatás sokáig nem is  
foglalkozott a hozzá hasonló táborőrök felelősségre vonásával. Az utóbbi évtizedben azonban fiatal ügyészek új nemzedéke lépett színre, akik valamennyi, még élő náci gyanúsítottat bíróság elé akarnak állítani.