A brit miniszterelnök elhagyta az állásukat, hivatali autójukat és privilégiumaikat vesztett miniszterek megalázó vesszőfutását a tudósítók előtt – a rossz híreket parlamenti dolgozószobájában közölte az érintettekkel –, de akármilyen diszkréten is kezelte a mintegy húsz minisztert érintő mészárlást, nem sikerült minden zúgolódást hárítania.

A változás fő oka közé tartozott a reformok felgyorsítása, egy új generáció útnak indítása, a parlament hátsó soraiban helyet foglaló lázadozó toryk lecsillapítása, a 2015-ös választásokat megelőző kemény küzdelemre való felkészülés megkezdése. A nagyágyúk – a hétfő este egy paralimpiai díjátadáson kifütyült, széles körben népszerűtlen George Osborne pénzügyminiszter, William Hague, a külügyi tárca vezetője és a csak nemrégiben kinevezett Philip Hammond védelmi miniszter – mindegyike a helyén maradt, jelzésértékű azonban, hogy az ingyenes betegellátás ellentmondásos reformjába belebukott Andrew Lansley kénytelen volt búcsút venni az egészségügyi minisztériumtól. Az ő helyére az a Jeremy Hunt kulturális miniszter került, akit az elmúlt hónapokban a lehallgatási botránnyal és sajtóetikai kérdésekkel foglalkozó Leveson-vizsgálat alaposan megszorongatott.

Justine Greening elmozdítása rossz hír mindenkinek, aki a heathrowi légi folyosó alatt él, ám öröm a légitársaságoknak. Az eddigi közlekedési, mostantól nemzetközi fejlesztési miniszter, ahogy a konzervatív és liberális demokrata választási program is, következetesen ellenezte egy harmadik leszállópálya megépítését a Heathrow-n. A sorok között olvasva úgy tűnik, a Konzervatív Párt fontolóra veszi álláspontja feladását, ami Greeninggel elképzelhetetlen lett volna.

Az másik fő áldozat, Warsi bárónő, a Konzervatív Párt társ-elnöke korábban a nyilvánosság előtt kérte, hogy a kevés női és még kevesebb muzulmán vezető egyikeként megtarthassa pozícióját, amit a képviselői költségtérítésének manipulálása miatt kialakult botrány tett lehetetlenné. A főrend kabinettagsága megtartása mellett a külügyminisztériumba távozott, és egyben felelősséget vállalt a vallási és kisebbségi politikáért is.

Az átalakítás nagy vesztese Ken Clarke, a veterán igazságügyi miniszter, akinek tárca nélküli miniszterként és gazdasági főtanácsadóként épphogy csak sikerült megőriznie helyét a kormányban.

Ami a koalíciós partner liberális demokratákat illeti, ők mind megtarthatták helyüket a kabinet Downing Street-i tárgyalóasztalánál, sőt, visszatért a frontvonalba David Laws is, aki két héttel a kormány megalakulása után frissen nyilvánosságra került költségelszámolási visszaélése miatt vesztette el vezető tisztségét a pénzügyminisztériumban. A kiemelkedően tehetséges politikus oktatási államtitkárként folytatja.