A tizenkét esztendős hím állat, Duncan augusztus végén érkezett a parkba, és bár még nem tudni, hogy véglegesen itt marad-e Magyarországon, a nagyközönség már megnézheti az állatot - olvasható az állatkert közleményében.

A takinok a Himalája keleti vidékén, India, Mianmar, Kína és Bhután területén élnek. Mivel ez az élőhely igen változatos, a helyi viszonyokhoz való alkalmazkodás jegyében a törzsfejlődés során a takinok négy típusa és több alfaja alakult ki.

A szecsuani takinok súlya általában 250-350 kilogramm közötti, de a nagyobb termetű bikák 400 kilogrammnál többet is nyomhatnak, marmagasságuk 107-140 centiméter közötti. Nagy fej és erőteljes testfelépítés jellemzi őket, különösen a nyak, a mar és a váll tájékán, viszont az állatok fara kifejezetten izomszegénynek mondható. A bikák és a tehenek egyaránt szarvat viselnek.

Az összes többi takinhoz hasonlóan a szecsuani takinok állománya is csökkenőben van. Megritkulásuk fő oka, hogy ősidők óta vadásszák különleges ínyencségnek számító húsa, illetve bundája, szarva, trófeája miatt. Ugyan egyes területeken ma már tilos rájuk vadászni, máshol pedig engedély alapján, előzetesen megállapított kvóta szerint lehetséges a kilövésük, az orvvadászat és a természetes életterek átalakítása miatt az állomány fogyatkozását nem sikerült megállítani.

Ezeket a különleges patásokat az európai természettudósok már a XIX. század közepén felfedezték, a széles nyilvánosság körében azonban nem számítanak közismertnek. Ennek egyebek mellett az is az oka, hogy nagyon kevés állatkertben mutatják be őket.

A takinok európai szaporításához a Fővárosi Állat- és Növénykert új tenyészállomásként csatlakozott, ennek első lépése Duncan érkezése. A későbbiekben egy nőstény állat is várható a szaporítás miatt, az azonban még nem dőlt el véglegesen, hogy a magyar főváros állatkertje hosszabb távon a szecsuani, vagy pedig a mismi takinokkal fog-e foglalkozni.