A Duna menti mentegetőzők című írásában a szerző, Patrick Wildermann kiemeli, hogy Fliegauf Bence Csak a szél című „romadrámájának" a Berlinale filmfesztiválon tartott bemutatója alkalmából „különös vita" volt a nagykövetségen. A szerző megjegyezte, hogy a film készítői közül senki nem volt jelen a „rendkívül kétes" rendezvényen, hozzátéve, hogy ez időpont-egyeztetési problémák miatt alakult így.

A cikkben az is olvasható, hogy a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium társadalmi felzárkózásért felelős államtitkársága 18 millió forinttal támogatta a filmet, és készített a romagyilkosságokról egy háttéranyagot, amelyet a bemutatót követő sajtótájékoztatón elhelyeztek az újságíróknak biztosított székeken, az alkotók és a Berlinale „idegen anyagok osztogatását nem kedvelő" szervezőinek "megdöbbenésére". A pódiumbeszélgetésen az újságíró megkérdezte Balog Zoltán államtitkárt, hogy ezt miért tették, Balognak azonban „fogalma sincs az ügyről. Talán probléma, ha tényleg így történt?" - kérdezett vissza az államtitkár a beszámoló szerint. 

A háttéranyag a magyar bűnüldöző hatóságoknak a romagyilkosságok ügyében végzett munkáját „magasztalja", Balog Zoltán pedig a pódiumbeszélgetésen „egy kedvelt politikusi stratégiát alkalmaz: offenzív módon rámutatunk a problémákra, aztán pedig dicsőítjük tetterőnket" amely a problémák megoldásához szükséges - írta a Tagesspiegel szerzője.

A Tagesspiegel megjegyezte: a háttéranyagban és a nagykövetségi vitában egyaránt „elkeserítő" volt a „relativizáló hangnem", amelynek használatával felhívják a figyelmet, hogy más országokban is történtek rasszista indítékból elkövetett erőszakcselekmények. „Ez igaz, és valóban botrány", de az ilyen összehasonlításoknak csak az a célja, hogy eltereljék a figyelmet a magyarországi helyzetről - írta Wildermann.