Tagadják a pánikot
 |
| Alistair Darling, a Better Together kampány első embere hétfőn Edinburghben. Nagyvonalú ígéretekkel marasztalnák a skótokat Russell Cheyne / Reuters |
Politikai megfigyelők nem értették, miért nem fogott helyi korteskedésbe a vasárnap Balmoralban, II. Erzsébet királynő nyári skóciai rezidenciáján vendégeskedő David Cameron. Az elszakadás valós perspektívájával szembesülő brit kormányfő ezen a héten koalíciós partnerének, a liberális demokratáknak és az ellenzéki Munkáspártnak engedi át a terepet. Ed Miliband pártelnök helyzetét nehezíti, hogy a függetlenséget támogatókhoz átállt, korábban bizonytalan szavazók jelentős része ötven év alatti munkáspárti szimpatizáns.
Nick Clegg liberális demokrata miniszterelnök-helyettes tagadta, hogy a Better Together (Jobb együtt) kampány decentralizációs, autonómianövelő ígéretei a londoni pártok pánikját tükröznék. George Osborne pénzügyminiszter mégis közölte, hogy rövidesen nyilvánosságra kerülnek a Konzervatív Párt, a Liberális Demokraták és a Munkáspárt eltérő szintű, de egyeztetett tervei arra az esetre, ha a választók az unió megőrzésére voksolnának jövő héten. A „devo-max", a hatalom fokozódó átruházása jegyében növekedne a skót tartományi népgyűlés hatásköre adózási, közkiadási és jóléti kérdésekben.
Bár a friss adatok szerint a lakosság valamivel több mint a fele búcsút intene az Egyesült Királyságnak, a viszonylag nagy autonómiát élvező skótok helyzete nem olyan sanyarú, mint arra a legújabb közvélemény-kutatás utal. A decentralizációról tartott 1997-es népszavazás után két évvel megtörtént az áhított önállósodás, és ennek következtében jelentős hatalommal ruházták fel a skót parlamentet.
Az általános ügyekben (az alkotmány vagy az Egyesült Királyság kül- és védelmi politikája) továbbra is Westminster dönt, de a skót kormány olyan lényeges területeken hozhat törvényeket, mint az egészségügy, az oktatás, a tömegközlekedés, a mezőgazdaság vagy a lakhatás. Egy 2012-es döntés értelmében 2016-tól még a személyi jövedelemadó értékének megszabása is saját jogkörbe tartozna, ám ezt keresztülhúzhatja a mostani népszavazás.
Az egyedülálló kelta kultúra és nyelv területén is nagy önállóságot élvez Skócia, amely az elmúlt másfél évtizedben sok erőfeszítést tett ezek megőrzésére – az oktatásban csakúgy, mint a mindennapokban. A kelta nyelvet a lakosság alig több mint egy százaléka beszéli, mégis hivatalos nyelvnek számít. Az autonómia a sport területére is kiterjed: sok nemzetközi megmérettetésen versenyez Skócia önálló országként, sőt saját labdarúgó-bajnoksága is van.
A Guardian idézi Clegget, aki nem tartaná jó ötletnek, ha a Nem-kampány a célegyenesben hirtelen irányt változtatna. Helyesebb lenne az unió megőrzése melletti korábbi érvek nyomatékosabb hangsúlyozása, és a kételkedő szavazók szeretnék tudni az új intézkedések bevezetésének pontos menetrendjét is. Az új hatáskörök már a 2015 májusában megválasztott új brit parlament első ciklusában törvényerőre emelkedhetnek.
A nagyvonalú ígéretek fokozhatják viszont az angol, a walesi és az északír szavazók ellenérzéseit – hiszen Skóciában máris ingyenes az egyetemi oktatás, és jobban működik a térítésmentes egészségügyi ellátás is.
Skót parlament, északír és walesi gyűlés: rendszeres szereplő e törvényhozások a nagy-britanniai híreknek. De mi a helyzet Angliával, hiszen Londonban, a Westminsterben köztudomásúlag nem az angol, hanem az egész királyság életét érintő brit parlament ülésezik? Nos, az 53 milliós Anglia az Egyesült Királyság egyetlen (noha messze a legnagyobb) része, amelyet nem ért el a brit decentralizáció, azaz nem dönthet a saját ügyeiben. Ezt hívják a brit politikában az úgynevezett West Lothian (máig megoldatlan) kérdésének.
Ez arról szól, hogyan lehetséges, hogy Westminster angol képviselői nem szólhatnak bele Skócia belügyeibe, a skót honatyák viszont dönthetnek a csak Angliát érintő ügyekben a brit parlament tagjaiként. Vannak, akik szerint az ilyen szavazás csak akkor lehetne érvényes, ha a döntést az angliai képviselők többsége is támogatja – míg mások még 1998-ban mozgalmat indítottak „Kampány egy angol parlamentért” elnevezéssel.
