Szüzességteszt a katonai fogdában
Hírek és rémhírek keringenek Kairóban. A legutóbbi „kacsa” Hoszni Mubarakról és családjáról röppent fel a hét elején, s mindenki tudni vélte, hogy a megdöntött diktátor és családi kísérete a szaúd-arábiai Tabukba távozott „kórházi kezelésre”. A legfelsőbb katonai tanács nyomban cáfolta a hírt, hangsúlyozva: a volt elnök egy őrzött rezidencián tartózkodik Egyiptomon belül, s az országot nem hagyhatja el. Ám, hogy ez az „őrzött rezidencia” pontosan hol van, arról nem szól a fáma.
Az egyiptomiak azonban egyre kevésbé hisznek katonai vezetőiknek: azt a reputációt, amivel a hadsereg rendelkezett, rekordidő alatt zúzták szét a katonák. Pár héttel ezelőtt, a forradalom napjaiban még az a szlogen járta, hogy „a nép és a hadsereg kéz a kézben jár”, ma pedig, ha közvélemény-kutatást tartanának, alighanem Mohammed Tantaoui lenne a legvitatottabb személyiség. Az egyre szabadabbá váló egyiptomi sajtóból mind többet megtudhatunk a katonai tanácsot elnöklő, 76 éves tábornokról. Azt például, hogy a legvégsőkig lojális, gyűlöli a reformokat és mindvégig kitartott Mubarak mellett.
Talán Tantaouiról is, de a hadseregről mindenképpen sokat elárul az a vallomás, amely a napokban került fel a videomegosztó portálokra, s amelyen egy fiatal egyiptomi nő meséli el tapasztalatait a „forradalmi hadseregről”. A párizsi Libération által ismertetett „élménybeszámolóban” a lány elmondja, hogy maga is áldozatául esett a katonai atrocitásoknak, amikor március 9-én – egy Tahrír téri, nem engedélyezett – tüntetés részvevőjeként többedmagával elhurcolták és katonai fogdába csukták. A fogdában fiú társait „csupán” megverték, a lányokat azonban elképesztő módon megalázták. Civilbe öltözött, illetve egyenruhás férfiak olyan „vizsgálatnak” vetették alá őket, amelyhez fogható csupán nőgyógyászati rendelésen elképzelhető. A vigyorgó férfiak a vizsgálat célját is megnevezték: szüzességteszt.
Az egyre magabiztosabbá váló hadsereg ráadásul olyan intézkedéseket hoz, amelynek jogosságát vitatják az egyiptomiak. Múlt hétvége óta például a hadsereg betiltotta a tömegdemonstrációkat és a sztrájkot, s mindenki, aki megszegi az előírásokat bűntettet követ el.
Az egyiptomi társadalom elborzadva figyeli a fejleményeket, s maga sem tudja, kinek higgyen: a hadsereget nemzetmentő szerepben feltüntető állami médiának, vagy a katonákat leleplező ellenzéki sajtónak? Szabad-e összetűzésbe kerülni a hadsereggel? – teszik fel a kérdést az önkényuralom évtizedeit csak nehezen felejtő egyiptomiak. Egyáltalán, kiben hihetünk, ha már a hadseregben sem? – kérdezik a reményvesztettek.
