A pilóták az utolsó pillanatig azt hitték, síkság felett repülnek – derült ki a május 9-én hegynek csapódott repülőgép feketedobozának elemzéséből. A tragédiában mind a 45 ember – zömükben indonéz újságírók és a gép esetleges vásárlóinak képviselői és a nyolcfős orosz személyzet – életét vesztette.

Az adatokból alapján bizonyos, hogy a gép műszakilag hibátlanul működött. Olyannyira, hogy jelzést is adott a felhők között repülő pilótáknak a kockázatosan alacsony repülési magasságról. A pilóták azonban az adatok helyett inkább a dzsakartai diszpécsernek hittek, aki nem tagadta meg a gép kérését, amikor a pilóták jelezték, hogy háromezer méterről kétezer alá ereszkednének. (Egyelőre azonban nem tisztázott, hogy a diszpécser jóváhagyta-e a kérést, vagy csupán nem válaszolt – utóbbi elképzelhető, mivel a hegyekkel szabdalt szigeten gyakran elvész a vétel. Ebben az esetben viszont a pilóták nem tekinthették volna engedélyezettnek a kérést.)

Nemcsak a magasságmérő adott jelzést, de a Szalak hegyoldalhoz közeledve már a futómű kieresztését kérő vészvillogó is világossá tette, hogy az utasszállító vészesen közeledik valamilyen – a felhőktől nem látható – magaslathoz – tudatta a Ria Novosztyi orosz hírügynökség. Ennek ellenére a bemutatórepülést vezető pilóta inkább a robotvezérlés lekapcsolásáról döntött, hogy maga készítse fel a gépet a repülőtéri landoláshoz.

A vizsgálat azt is tisztázta, hogy sem a gép hajtóművével, sem az üzemanyag minőségével nem volt probléma, ellentétben néhány feltételezéssel. A feketedobozok adataiból kiderült, hogy a szabályzattal ellentétesen a pilótákon kívül egy idegen személy is tartózkodott a pilótafülkében a tragédia pillanatában. Jelenléte azonban nem volt hatással a történtekre: a feltehetően egy potenciális vásárlót képviselő férfi nem kért különleges manővereket, kockázatos fordulókat a bemutató kedvéért, ahogyan ez a találgatásokkor felmerült. A Szuhoj Polgári Repülőgépek (GSZSZ) képviselője szerint rendkívül sok kárt okoz, hogy a lapok ellenőrizetlen információkat tárnak az ügyről az olvasók elé. A szóvivő visszautasította azt az állítást is, amely szerint a helyet nem ismerő pilótákat egy gépen tartózkodó utas is figyelmeztette volna a felszín rejtette veszélyekre.

A 3000 kilométer hatótávolságú személyszállító SuperJet–100 az első olyan típusú orosz gép, amelyet már a posztszovjet érában fejlesztettek ki. (Igaz, a gépen lévő eszközök nagy része így is amerikai, német és svájci gyártmányú.) Az altípustól függően 38-42 tonnás, 26-30 méter hosszú, 27,8 méter fesztávolságú géppel a Szuhoj a nemzetközi piacra szeretne betörni, a tragédia azonban ronthatja az esélyeket. Igaz, az indonéz Sky Aviation jelezte, hogy vásárlási szándékuk, így a tavaly 380 millió dollár értékben kötött, 12 gépre szóló szerződés továbbra is érvényes. (A lezuhant gépen a cég 14 képviselője ült). Egyelőre állítólag nem mondta vissza a szerződést a Kartika Airlines sem, amely egymilliárd dollár értékben venne 30 SuperJet–100-at 2012 és 2015 között.

Kész szerződése a Szuhojnak Indonézia mellett Mexikóval és Örményországgal van. Az előzetes megállapodásokkal az orosz cég már kevésbé szerencsés: az Egyesült Államok és Thaiföld mellett a válsággal sújtott Spanyolország jelezte korábban esetleges vásárlási szándékát, valamint még 2009-ben Magyarország, amely a néhai – akkor még 49 százalékban orosz tulajdonú – Malév számára vett volna 30 utasszállítót, egymilliárd dollár értékben.