Sztálin visszatér
A sors iróniája, hogy a szovjet himnusz első verziójából vett idézet nem a Szovjetunió 1991-es felbomlása után, hanem a hruscsovi desztalinizáció kezdetének tekintett 1956-os XX. pártkongresszus után tűnt el a dekorációból - a himnusz sztálini változatával, a vezérrel jelölt földrajzi nevekkel az országszerte álló Sztálin-szobrokkal együtt.
A metró szóvivője szerint a felújítás még eredetibb is lehetett volna, hiszen a megállóban 1960-ig egy szobor is megörökítette a Generalisszimuszt. "A művet azonban nem sikerült felkutatni" - adta meg az okot Pavel Szuharikov, miért nem láthatják a moszkvaiak ismét a néhai pártfőtitkárt az utasok.
A visszatérő Sztálin jól mutatja az orosz vezetés és részben a társadalom megváltozott viszonyát az egykori vezérhez. Míg a húsz évvel ezelőtt inkább a harmincas évek terrorja és a II. világháború elején tett hibás lépések alapján ítélték meg Sztálint, ma egyre inkább a győzedelmes vezér és az ipari forradalmat megvalósító "hatékony menedzser" képe erősödik a tankönyvekben és számos politikus megnyilatkozásában.
Igaz, Sztálin megítélése nem először vesz éles fordulatot az elmúlt fél évszázadban. A személyi kultusz csúcsa és a vezér 1953-as halála után nyolc évvel sietős gyorsasággal eltávolították holttestét a vörös téri mauzóleumból, Lenin mellől. Nyikita Hruscsov pártfőtitkár irányítása alatt az egykori lágerek politikai foglyainak és leszámolások áldozatainak millióit rehabilitálták, elismerve Sztálin hibás politikáját, hogy aztán a Hruscsovot követő Leonyid Brezsnyev pártfőtitkár irányítása mellett ismét inkább Sztálin pozitív történelmi szerepe kapjon nagyobb hangsúlyt.
Ám a szobrok vagy az időközben "sztálintalanított" himnusz visszaállítására a brezsnyevi vezetés sem vállalkozott.
A gorbacsovi peresztrojkától kezdve a kilencvenes évek végéig ismét inkább elítélő sztálin-kép Vlagyimir Putyin elnöki posztra kerülése után kezdett változni. (A hatalmat tavaly óta miniszterelnökként gyakorló Putyin egyszer megvallotta, hogy a Szovjetunió széthullását a 20. század geopolitikai katasztrófájának tekinti.)
"Nem hiszem, hogy felsőbb utasításra került vissza Sztálin neve, a metróhálózat vezetése azonban nyilván igyekezett egyes politikai és a társadalmi áramlatoknak megfelelni" - vélte lapunknak Nyikolaj Szvanidze újságíró, az orosz Társadalmi Kamara tagja.
A társadalmi megítélés változását valóban jól mutatja, hogy a közvélemény-kutatások során Sztálin rendszeresen a legelőkelőbb helyen végez a történelmi személyiségek között.
"Akkor romboljuk le ismét az újra felépített templomokat. Sztálin mindenütt ott volt körülöttünk, megidézésével visszatérhetünk azoknak az időknek nem csak képi világához, de gondolkodásához is. Ha valóban ez a cél - ironizált Szvanidze.
A háromszoros himnuszszerző
Csütörtökön, 97 éves korában elhunyt Szergej Mihalkov. Az eredeti, majd sztálintalanított, végül a kilencvenes években teljesen szovjettelenített, ma is aktuális himnusz - mindannyiszor azonos dallamra írt - szerzője még éppen megérhette, hogy Sztálin neve visszakerült a metróba. Igaz, az Oscar-díjas színész-filmrendező Nyikita Mihalkov édesapjának nem volt szüksége "történelmi elégtételre", hiszen állami elismerése töretlen volt az elmúlt hetven évben. A háromszoros Sztálin, négyszeres Lenin-díjas - gyermekverseiről is híres - költő tucatnyi állami kitüntetései között posztszovjet elismerések is vannak, több egyházi kitüntetéssel együtt. Legutóbb tavaly kapta meg a Szent András kitüntetést Vlagyimir Putyintól.