Igaz, a generalisszimusz szobra nem került messzire: állandó helyet a közelben lévő Sztálin-múzeum udvarán kap, amely a szovjet pártfőtitkár szülőházának is otthont ad. A múzeum bezárását Mihail Szaakasvili elnök irányította grúz vezetés nem tervezi.

A grúz kulturális minisztérium érvelése szerint Joszif Dzsugasvili (Sztálin) annak a szovjet államnak a létrehozója volt, amelynek működése a grúz nemzet tagjainak sokaságát is üldözte, megsemmisítette, így grúz származása ellenére nem méltó a Gori központjában eddig álló emlékműre. A Grúz Kommunista Egységpárt megütközéssel fogadta Tbiliszi és a helyi városvezetés döntését, amelyről az embereket előzetesen nem értesítették a hatóságok. Az éjszakai munkálatok idejére rendőri erőkkel zárták le a teret.

A kommunisták mellett ellenezte a bontást az utolsó szovjet külügyminiszter, a független Grúzia első elnöke, Eduard Sevardnadze is, azzal érvelve, hogy az emlékmű átvészelte még a vezér halála utáni desztalinizációt is, amely a generalisszimusz testének Vörös téren álló, Leninnel közös mauzóleumából való eltávolításában csúcsosodott ki. - A történelmet emlékművek megsemmisítésével nem lehet megváltoztatni - jelentette ki a volt elnök grúz hírügynökségeknek, megjegyezve, hogy a sztálini személyi kultusz leépítését meghirdető Nyikita Hruscsov pártfőtitkár annak idején figyelembe vette Gori lakosságának igényeit, és érintetlenül hagyta a szobrot, miközben emlékműveit Szovjetunió-szerte elbontották, a róla elnevezett városoknak, intézményeknek új neveket adtak. (Sztálingrádot ekkor keresztelték át Volgográddá.) A Sztálin-szobor elbontása harminc évvel később, a Szovjetunió megszűnésekor merült fel újra, ám a tervet ekkor is elvetették.

Grúziában a péntekre elbontott szobor volt a legnagyobb, ám korántsem az utolsó, amely Sztálin tiszteletére emlékezik a dél-kaukázusi országban: számtalan kisebb szobor állva maradt a szülővárostól távolabb is, például Gurdzsani vasúti pályaudvarán, ahol egy életnagyságú Sztálin szobor néz a peronról a tizenegy éve nem működő vasúti sínekre. A kelet-grúziai város másik pontján egy különleges darab is megmaradt, ez a későbbi Sztálint 12 éves korában ábrázolja.

A volt szovjetunió többi részén a diktátor emlékművei nem maradtak meg. (Ritka kivétel az oroszországi Cseljabinszk, amelynek eldugott részén egy szobra ma is áll, sűrű növényzettel benőve.) A harmincas évek terrorját és a II. világháborús győzelmet egyaránt megtestesítő Sztálin megítélése azonban Oroszországban sem egyértelmű. Az orosz vezetés a sztálini érából hol a terrort, hol az iparosítás eredményeit és a Szovjetunió szuperhatalommá válását emeli ki, erősítve az ellentmondásos megítélést, amelyet az is mutat, hogy a felmérések szerint a társadalom - a kilencvenes évek mélypontja után - Sztálint rendszerint a legnépszerűbb orosz történelmi személyiségek közé sorolja. Bár a mauzóleumból 49 éve eltávolították, a Kreml falánál nyugvó szovjet vezetők mellett kapott sírhelye ma is virágokkal teli.

The statue of the Soviet dictator Josef Stalin is seen after it was dismantled at his hometown of Gori, some 80 km (50 miles) west of Tbilisi, June 25, 2010. Authorities removed a towering statue of Stalin from the central square of his hometown in the dead of the night on Friday, carting away the monument to Georgia's most famous native. The 6-meter-high bronze statue will be moved to the courtyard of a museum dedicated to Stalin in his native Gori and replaced on the main square by a monument to victims of Georgia's 2008 war with Russia, a local official said. REUTERS/Nino Chibchiuri (GEORGIA - Tags: POLITICS SOCIETY)