Eva Joly, a Zöldek vezetője nyíltan ki is mondta: – Ha Hollande le akarja győzni Sarkozyt, szüksége lesz ránk, márpedig  mi pedig nem adjuk fel elveinket néhány parlamenti mandátumért.

A szocialisták tisztában vannak azzal, hogy szövetségesek nélkül a jelenlegi elnök nem győzhető le, és baloldali többség sem alakulhat ki a nemzetgyűlésben. Ezért még a nyáron együttműködési tárgyalásokba kezdtek a Zöldekkel;  a siker a jelek szerint a francia nukleáris erőművek sorsának alakulásán múlik. Francois Hollande eddig főleg azzal haragította magára a Zöldeket, hogy igen óvatosan nyilatkozik francia atomerőművek esetleges bezárásáról. Különösen sérelmezik a Zöldek, hogy Hollande szerint be kellene fejezni egy épülő harmadik generációs atomreaktor üzembe helyezését. A nézeteltérések miatt a két párt a hét elején csak minimális hosszútávú  együttműködésben tudott megállapodni: ez nem tér ki Hollande zöld-párti támogatására, sem pedig az esetleges közös szocialista–Zöld kormányzásra. A felek csupán abban állapodtak meg, hogy a két párt együttműködik a nemzetgyűlésben, ha jövőre a jobboldali pártok megbuknának az elnökválasztást követő parlamenti választásokon.

A szocialistáktól balra álló Baloldali Fronttal Hollande-éknak még embrionálisabbnak látszanak a kapcsolatai. Jean-Luc Mélenchon, a Balodali Front vezetője nyilatkozataiban rendre azt sugallja, hogy valójában nincs érdemi különbség Sarkozy és Hollande kormányzati elképzelései között. – Az elnökválasztások két favoritja ugyanazokat válaszokat adja a gazdasági válságra, mivel mindketten egy korábbi korszak termékei, akik nem látják a rendszer kudarcát – jelentette ki Mélenchon. Pierre Moscovici, Hollande kampányfőnöke úgy reagált: a Baloldali Front vezetője az ilyen nyilatkozatokkal a jobboldal és a szélsőjobboldal kezére játszik.