„Míg a szlovákiai magyar közösség, illetve a választópolgárok érdekképviselete szempontjából hasznos lenne a szövetség, addig politikai szempontból, pontosabban a két párt vezető csapatának szempontjából a külön indulás a racionális döntés" - véli a Koalíciós érdekütközés című jegyzet szerzője.

Mózes Szabolcs szerint leírni is fölösleges, annyira evidens: minél erősebb a szlovákiai magyar érdekképviselet, annál többet érhet el. És igen, nemcsak a számok, hanem a minőség is számít, ám a politikában van egy sor olyan helyzet, amikor a mennyiségi tényezők döntők.

„A politikai racionalitás viszont másként fest. Ha jobban belegondolunk, evidensnek tűnik az is, hogy az a párt, amely 2012-ben kimarad a parlamentből, gyakorlatilag befejezte" - mutat rá a szerző.

Hozzáteszi: ha az MKP lesz az, akkor azért, mert két választást bukott el egymás után, ha pedig a Híd, akkor azért, mert viszonylag új pártként már a parlamentből való egyszeri kimaradás is halálos lenne számára. Így világos a képlet: most kell belehúzni, és megvan a végső győzelem. Az sem mellékes, hogy egy választási koalíció gyakorlatilag kivégezte volna a két párt legfontosabb kampánytémáit, mindazt, amire eddig építettek.

„A koalíciót a Híd és az MKP vezetőinek nagy része elutasította, az első lépést viszont a Híd tette meg" - szögezi le Mózes Szabolcs. „A választási koalíciót elutasító kommunikációjával a Híd feladta korábban hangoztatott egyik fő érvét, mely szerint a választás lehetősége, a két párt közötti versenyhelyzet a szlovákiai magyar közélet javát szolgálja. Ha valaki azt mondja, hogy listáján helyet adna az MKP-soknak - akikkel elvileg versenyezni akarna -, illetve a koalíciót nem elvi, hanem személyi (tehát gyakorlati) okok miatt utasítja el, az egyben megkérdőjelezi a politikai verseny hasznosságát és értelmét is" - záródik a jegyzet.