Carlos Pasqual azt követően nyújtotta be lemondását – amelyet Hillary Clinton külügyminiszter „mély sajnálattal” fogadott el –, hogy hetek óta nyomás alatt volt már a mexikói rendfenntartók eltökéltségét megkérdőjelező véleménye miatt, és Felipe Calderón mexikói államfő is bírálta. Pasqual egy decemberi nagyköveti jelentésében kétségbe vonta a mexikói hadsereg hajlandóságát, hogy az amerikai hírszerzés „fülese” nyomán elfogjon egy drogbárót. Calderón ezt úgy értelmezte, hogy katonái nem elég bátrak, és tudatlanságnak nevezte Pasqual álláspontját. Egyben a misszióvezető visszahívását szorgalmazta, és az ügy árnyékot vetett Calderón minapi, washingtoni látogatására is. A drogbárót a mexikói haditengerészet kerítette kézre.

Januárban Gene Cretz tripoli nagykövetet hívták vissza, miután a WikiLeaks megszellőztette Moammer Kadhafi líbiai vezető magánéletét is tárgyaló jelentéseit. De nem csak a „botrányoldal” a ludas vezető amerikai külügyérek bukásában az elmúlt hetekben. Philip J. Crowley államtitkár, Clinton vezető szóvivője annak nyomán mondott le, hogy nevetségesnek és butaságnak nevezte a kiszivárogtatásokkal vádolt Bradley Manning őrvezető fogva tartásának módját. Kevin Mahert, a külügy japán ügyek igazgatóságának vezetőjét pedig azt követően mozdították el, hogy az okinavaiakat sértő kijelentést tett; Washington Japán-kapcsolatainak egyik feszültségpontja az ottani tengerészgyalogos bázis sorsa.