Barack Obama amerikai elnök hétfőn hat tévéinterjúban, kedden pedig az országhoz intézett televíziós beszédben próbálja meg maga mellé állítani az amerikai közvéleményt a Szíria elleni katonai csapás ügyében, amelynek jóváhagyásáról várhatóan a héten szavaz az amerikai szenátus.

Az elnöki médiaoffenzívát a Fehér Ház szempontjából az teszi szükségessé, hogy az amerikaiak többsége elutasítja a Szíria elleni katonai fellépést, és annak a törvényhozásbeli elfogadása sem tűnik biztosítottnak.

Obama a PBS, a CNN, a Fox News, az ABC, a CBS és az NBC csatornán hétfő este sugározandó interjúkban érvel majd a Damaszkusz közelében augusztus 21-én végrehajtott vegyifegyver-támadás megtorlása mellett. Az amerikai kongresszus két kamarája közül - amelyek őszi ülésszaka hétfőn kezdődik - a szenátus szavaz előbb az ügyben: ott a honatyák az optimista forgatókönyv szerint már szerdán leadhatják voksaikat, de obstrukció esetén az akaratnyilvánítás akár napokat is csúszhat.

Az elnököket eddig mindig támogatta a többség

Noha 10-ből 8 amerikai elhiszi, hogy Bassár el-Aszad rendszere vetett be harci gázt saját népe ellen, 10-ből „több mint 7” úgy gondolja, hogy a katonai csapás nem érne el olyan célokat, amelyek fontosak az Egyesült Államok számára. Ugyanennyien vélik úgy, hogy nem szolgálja Amerika nemzeti érdekét az, hogy belekeveredjen az arab országban több mint két éve zajló polgárháborúba. Ez derült ki a CNN és az ORC közvélemény-kutató intézet hétfőn közzétett közös felmérésének adataiból.

A válaszadók 55 százaléka még abban az esetben is ellenezné a katonai akciót, ha a kongresszus megszavazná annak támogatását. 59 százalékuk szerint a törvényhozásnak nem kellene abba beleegyeznie.

A CNN, a USA Today és a Gallup korábbi közös felmérései szerint az elmúlt két évtized konfliktusai esetében az amerikai elnökök a közvélemény legalább csekély többségének támogatását élvezhették, amikor katonai akciót rendeltek el. 2001. szeptember 11. után egy hónappal ez a támogatottság 86, 2003-ban, az iraki invázió elrendelésekor 64, 2011-ben, a líbiai légtérzár kezdetekor 56 százalékon állt.

A szerb erők ellen Koszovóban 1999-ben, Bill Clinton által elrendelt légi csapások megosztották ugyan a közvéleményt, de a fellépés helyeslői 43:40 százalék arányban akkor is többségben voltak.

A törvényhozásban sem biztatóak a kilátások

Obama a tervek szerint kedden, a televíziós üzenetét megelőzően személyesen keresi fel a szenátust, hogy ott megpróbálja bebiztosítani a katonai csapást támogató határozat elfogadásához szükséges 51 szavazatot. A 100 tagú, demokrata többségű szövetségi felsőházban a The Washington Post hétfői összesítése szerint az elnök 23 támogató és 28 többé-kevésbé határozott „nem”-re számíthat, a többi szenátor pedig még bizonytalan.

A republikánus többségű képviselőház vezetői korábban jelezték: a szíriai kérdés megvitatásával megvárják a szenátus döntését. A szövetségi törvényhozás alsóházában, ahol a lap szerint a Szíria elleni támadás jóváhagyásához 218 szavazatra lenne szükség, a határozat elfogadásának kilátásai egyáltalán nem biztatóak. A The Washington Post szerint ugyanis 235 képviselő ellenzi a katonai fellépést; 116 határozottan, 119 pedig arra hajlik, hogy nemmel szavazzon. A határozott támogatók száma mindössze 26, a bizonytalanoké pedig 172.

A The New York Times hétfői számában rámutatott, hogy noha az Obama által szorgalmazott katonai csapás néhány vonatkozását tekintve emlékeztet a Reagan által Grenada és a Clinton által Koszovó esetében elrendelt beavatkozásra, sőt a Líbia elleni fellépésre is, ám összességében példa nélkül álló. A támadást ugyanis egy szuverén állam területén hajtanák végre, annak beleegyezése, az önvédelemre vonatkozó ésszerű okfejtés, az ENSZ BT felhatalmazása és a NATO részvétele nélkül, ráadásul annak célja egy már állítólag elkövetett háborús bűncselekmény megtorlása, nem pedig annak a megelőzése lenne.

Barack Obama, miután egyre erőteljesebbe sürgette a Szíria elleni katonai fellépést, augusztus 31-én váratlanul bejelentette, hogy kongresszusi felhatalmazást kér. A Fehér Ház szerint az elnöknek akkor is jogában áll kiadni a parancsot a támadásra, ha a törvényhozás nem áll mellé, ám a kormányzat az elmúlt napokban kerülte a nyilatkozatokat azzal kapcsolatban, hogy mit tenne ebben az esetben az elnök.