Szíria: Obama megnyerte a republikánusokat
Harmadik éve ölik egymást a szembenálló felek Szíriában, de vannak, akik mindenkinek útban vannak. A civilek ők, akikből egyre nagyobb számban lesznek menekültek. – Öli odaát a kurdokat a al-Nuszra Front és az al-Kaida – fakadt ki a New York Times egy minapi észak-iraki riportjában a dzsihádista szervezetekre utalva Amdzsad Szulejman, a határon átjutott szíriai kurd menekült, míg társai a kormányerők támadására, vagy egyszerűen csak élelmiszer- és vízhiányra panaszkodtak. Bár a menekülttáborokban sem éppen szállodai körülményekre kell számítaniuk, sokaknak minden nélkülözés és kényelmetlenség dacára a túlélést jelentheti az egyensátor. Kedden már minden idők legnagyobb menekültválságáról beszélt a BBC-nek Antonio Guterres, az ENSZ menekültügyi főbiztosa, volt portugál kormányfő, miután az általa vezetett hivatal, a UNHCR adatai szerint elérte a kétmilliót a konfliktus külföldre távozott menekültjeinek száma. – Két év kellett az első egymillió menekülthöz, míg hat hónap a másodikhoz – figyelmeztetett Guterres, hozzátéve: a szakemberek az év végére hárommillió menekültre számítanak. A külföldre menekültek 97 százalékát a szomszédos országok fogadják, bár messzebbre, Európába is eljutnak sokan. A legnagyobb befogadók közül Libanon 720 ezer, Jordánia 520 ezer, míg Törökország 464 ezer főt szállásol el a UNHCR friss adatai szerint. Irakba (172 ezer) sokan a szíriai kurd közösségből menekülnek. Ha hozzávesszük a lakhelyüket szülőföldjükön belül elhagyni kényszerült 4,25 millió további főt, azzal a szíriaiak adják a világ legnagyobb menekültközösségét. Az ország lakossága tavalyi becslések szerint 22,5 millió fő volt.
Ugyancsak ENSZ-adatok szerint a halottak száma pedig átlépte a százezret, de ezt árnyalta egy szíriai emberjogi szakértő keddi nyilatkozata. „A szíriai háború civil halottainak a hivatalos száma jelenleg 105 ezer, de úgy véljük, a szám már félmilliónál járhat. Ha csak a Szabad Szíriai Hadseregnek és Bassár el-Aszad elnök csapatainak elesett katonáit számoljuk is hozzá, akkor is már legalább 300 ezer halottról beszélhetünk jelenleg” – mondta el a Mááriv című izraeli lapnak Abu Abd el-Sami szíriai emberi jogi szakértő, akit az MTI idézett.
Eközben Washington a jobb kongresszusi fogadtatás érdekében a szíriai csapásról szóló határozattervezet átdolgozására, Barack Obama pedig európai útja első állomásaként svédországi látogatására készült, ahol – az amerikai elnök számára némiképp kellemetlenül – a Reinfeldt-kormány ellenzi az intervenciót. Obama képviselőházi vezetőket fogadva kedden kijelentette: biztos benne, hogy a kongresszus támogatni fogja. Egyben „korlátozott és arányos” csapásról beszélt. A támadás támogatására szólította fel párttársait John Boehner, a képviselőház republikánus elnöke, Eric Cantor, a képviselőházi republikánus többség vezetője, és „feltételesen”, de nem más, mint a 2008-as elnökválasztási ellenfél, John McCain is. Az arizonai szenátor a maga részéről nemrég arról beszélt, hogy az Egyesült Államoknak egyszerűen ki kellene nyírnia Aszadot.
Obama fő európai támogatója, Franciaország politikai elitje ezzel párhuzamosan pártállástól függetlenül egy emberként utasította vissza azokat a burkolt fenyegetéseket, amelyekre Aszad egy Le Figarónak adott interjúban utalt. Ebben a szír elnök a többi közt azt mondta: „Abban a mértékben, amennyire a francia állam ellenséges a szíriai néppel szemben, ez az állam ellenségévé válik. Természetesen negatív kihatásai lesznek majd ennek Franciaország érdekeltségeire”. A francia politikusok nyilatkozataikban visszautasították, hogy országukra ilyen módon nyomást lehessen gyakorolni, „őrült, cinikus diktátorként” beszéltek Aszadról. A Le Figaro tudósítója – akit az elnök nem palotájában, látható biztonsági kíséret nélkül fogadott – szerint Aszad azt akarhatta megmutatni, hogy „nem bunkerban rejtőzik”, kész a konfrontációra, nyugtalanságot csak akkor árult el, amikor Obamával való szembehelyezkedése került szóba. Párizsban a parlament szerdán tart vitát a szíriai beavatkozásról. A hírek szerint Francois Hollande elnök nem zárja ki a szavazást sem, annak ellenére, hogy az alkotmány nem kötelezi erre.
