Szíria-Törökország: fenyegetőzések a gépeltérítés után
A gépet állítólag nem szólították fel rádión a leszállásra, hanem török F–16-osok kényszerítették a betonra. Ott átvizsgálták a rakományt, s 16 nagyméretű csomagot koboztak el; ezek állítólag katonai hírközléshez használható eszközöket, rakétaalkatrészeket tartalmaztak. Az oroszok is fel vannak dúlva, a külügyminisztérium magyarázatot követel. Vlagyimir Putyin elnök törökországi útját pedig elhalasztották. Azt mondják, hogy az eljárás veszélyeztette állampolgáraik biztonságát. A Roszoboronexport fegyverkereskedő óriáscég tagadja, hogy bármit is postázott volna a civil gépen a szíreknek.
Eközben újabb lövöldözés volt a török–szír határon: ismét gépágyú-sorozatok voltak, és aknavetőgránátok repültek át a határszakaszon, amelyet két éve még a török kormány példás békehatárnak minősített. Most azonban más a helyzet: naponta érkeznek menekültek, szaporítva a már most százezer fős tömeget. A helyzet drámaiságát jelzi, hogy Ahmed Gül török elnök azt mondta, hogy a szíriai konfliktus a legrosszabb elképzelhető forgatókönyvhöz közelit. Necdet Özer tábornok, török vezérkari főnök a határvidéket szemlélve a török média szerint azt mondta: amennyiben újból török területeket lőnek, a válasz „még erősebb lesz”. Ankara már kétszer összehívta az illetékes NATO-testületet a Szíriával való konfliktus ügyében, s kérdéses, hogy mit jelent az államfő és a vezérkari főnök kijelentése. Egy legutóbbi közvélemény-kutatás szerint a törökök hatvan százaléka erősen ellenzi az intervenciót. A társadalom ugyanis feltehetően tisztában van vele, a „legrosszabb forgatókönyvnek” is csak az első fejezetéről gondolkodnak a politikai és katonai tervezők.
Szíriában nem úgy alakulnak a körülmények, ahogy azt a török politikusok pár hete még feltételezték. Recep Tayyip Erdogan miniszterelnök és mások akkor többször is előadták, hogy az Aszad-rezsim utolsó óráit éli. Ehhez képest a kormánynak sikerült kiszorítania a felkelőket a nagyvárosokból, visszaszereznie Aleppót. A szaúdiak és a katariak ugyan újabb fegyverszállítmányokkal látják el a kormányellenes erőket, de ettől még nincs egységes stratégiájuk, elfogadható víziójuk a hogyan továbbról, és nem győzik meg a szíriai társadalmat arról, hogy érdemes melléjük állni. Ahogy sokszor megírtuk, az etnikailag és vallásilag változatos országban erős a félelem: a kisebbségek rettegnek a szunnita vallási fanatikusok uralmától.
Eközben a világ nem kevésbé retteg attól, hogy az Aszad-rezsim összeomlása után káosz és terror következik. Irak, Afganisztán és Líbia az elrettentő példa. Oroszország és Kína nem akar NATO-vezette „felszabadítást”: egy ilyen katonai akció nem kapna ENSZ biztonsági tanácsi felhatalmazást sohasem. Az eddigi török politika tehát nem hozta meg a várt eredményt sem külföldön, sem odahaza. Az ankarai neoiszlamista kormányzat kénytelen csendben újragondolni azt. Az újabb török tervek ezért felvetik, hogy Faruk al-Saara (szunnita) alelnök átmeneti államfőként a jelenlegi elnök helyébe lépjen. (Miközben Basár el-Aszad ragaszkodik hozzá, hogy kitöltse 2014-ig tartó hivatali idejét.) Az ellenzék is hajlana a kompromisszumra: a Szír Nemzeti Tanács elnöke, Abdulbaszet Szieda azt nyilatkozta, hogy nem elleneznék, ha az eddigi állampárt (Baasz) politikusai is helyet kapnának az átmeneti kormányzásban. A térség megfigyelői némileg biztatónak mondják, hogy Lakhdar Brahimi ENSZ-megbízott közvetítő missziója a lassú rajt után kezd éledni. Brahimit az ENSZ és az Arab Liga delegálta, de támogatásáról biztosította Törökország és Irán is.
Egyiptom és Irak is próbálkozik valamilyen békeközvetítéssel, Irán is szeretne valamiféle rendezést. Már csak azért is, mert gazdasági válsága s a szankciók miatt nincs elég ereje szövetségese támogatására. Jó esetben tehát a török gépeltérítés nem eszkalálja a konfliktust. De egyelőre több esélye van a negatív fordulatnak.
