Még egy kihívásokat kedvelő politikus sem szívesen cserélt volna Artur Mas katalán kormányfővel, aki hétfő este még azzal állt az emberek elé: a jogi garanciák hiánya miatt elmarad a Katalónia függetlenségéről szóló népszavazás. Órákkal később viszont azt próbálta lenyomni a katalánok torkán, hogy nem egészen így gondolta.

Az önállóság mellett tüntetnek Barcelonában. Szavazhatnak majd, de minek? Albert Gea / Reuters

Értsd: a választók továbbra is elmondhatják a véleményüket november 9-én, csak éppen nem az eredetileg meghirdetett – és az alkotmánybíróság által felfüggesztett – konzultáció keretében, hanem „alternatív referendumon”. Hogy ez pontosan mit jelent, egyelőre nem világos. Leginkább úgy kell elképzelni, mint egy nagyszabású közvélemény-kutatást, amelyben az emberek beikszelhetik, hogy szerintük Katalóniának független államnak kellene-e lennie, majd bedobják az urnába a szavazólapot, aminek aztán semmilyen következménye vagy kötelező ereje nem lesz.

A katalán kormány tehát elmondhatja majd, hogy ha játéknépszavazáson is, de elintézte: az emberek kinyilváníthassák akaratukat. Ugyanakkor azzal, hogy eláll az eredeti jogi kontextustól, elkerüli a törvénysértést, amivel az eredeti népszavazás megtartása járt volna. A Mariano Rajoy vezette spanyol kormány már régóta mondogatta, hogy a katalán népszavazás törvényellenes, mivel az alkotmány értelmében ilyet csak az összes választásra jogosult spanyol állampolgár részvételével lehet tartani.

Szeptember végén azonban odáig ment, hogy kérelmet terjesztett be az alkotmánybíróság elé, amely végül felfüggesztette a népszavazási törvényt és a referendumról szóló rendeletet. Artur Mas ennek ellenére sokáig eltökéltnek mutatkozott:megnevezte a választási bizottság tagjait, majd hirtelen visszatáncolt. A nyomás kétségkívül nagy volt, nemcsak Madrid, hanem a függetlenséget óhajtó katalán pártok részéről is.

Mas kötéltáncosokat megszégyenítő módon egyensúlyozott, de most bármelyik pillanatban a mélybe zuhanhat. A függetlenségpárti politikai erők nem örülnek a játéknépszavazásnak: a szavazók szemében – akik megosztottak a függetlenséget illetően, de a többségük úgy véli, a népszavazás elemi joguk – „béna kacsának” tűnhetnek. Hogy mire lesz elég a népszavazás, csak november 9. után derül ki.

– Ez szerintem arra lesz jó, hogy megmutassa a függetlenség támogatottságát, ami alapján ki lehet talán csikarni valamilyen dialógust a madridi kormányból. Érdekes, hogy a népszavazás lemondása után a spanyol kormányfő rögtön azt mondta, hajlandó a dialógusra. Ilyet sok éve nem mondott már – mondta lapunknak Éltető Andrea, az MTA Közgazdaság- és Regionális Kutatóközpont Világgazdasági Intézetének tudományos főmunkatársa.

Mint emlékeztetett, a katalán–spanyol szembenállás négy éve ért fordulópontjához, miután a spanyol alkotmánybíróság felfüggesztette a katalán alkotmányt. Ehhez jött még a gazdasági válság, amely csak növelte a feszültséget, mivel a katalánok úgy érezték, hogy aránytalanul sokat tesznek a közösbe. Éltető szerint azonban túlzás, hogy a Spanyolország gazdasági motorjának nevezett, 7,5 milliós régiót kizsákmányolnák.

„Amikor Katalónia adósságválságba került, ők is kaptak abból a nemzeti alapból, amelyet az autonóm tartományok adósságfinanszírozására hoztak létre. Katalónia részesedik és ad is, de az egész mögött komoly érzelmi töltet van.”