Peking óva intette Tokiót hétfőn attól, hogy provokatív lépésekkel elmérgesítse a kelet-kínai-tengeri szigetvitát, és kiemelten utalt arra a tervre, amely szerint az új japán tankönyvekben a szigetországhoz tartozónak kívánják feltüntetni a kérdéses területeket. „Amennyiben a japán fél provokatív és a helyzetet súlyosbító lépéseket tesz a Tiaojü-szigetek ügyében, Kína biztosan szembe fog szállni velük, és Japánnak viselnie a következményeket” - hangoztatta Hua Csun-jing külügyi szóvivő sajtótájékoztatóján, a középiskolai tankönyvek frissen napvilágot látott irányelveire reagálva.

„Bármennyire is igyekszik a japán fél hibás álláspontját népszerűsíteni, nem tudja megváltoztatni a tényt, hogy a Tiaojü-szigetek Kína területének szerves részét képezik” - állapította meg Hua. A szóvivő úgy vélte, a japán álláspont kifejezi, Tokió „megtagadja az antifasiszta háború végeredményét, s ezzel egyben megkérdőjelezi a háború utáni nemzetközi rendet, az ENSZ alapokmányának alapelveit”. „Minél inkább szeretnék egyes japánok letagadni a történelmet, illetve megszökni előle, annál nehezebb elbújniuk a történelem ítélete elől” – jegyezte meg a szóvivő, aki ismét arra sürgette a szigetországot, hogy nézzen szembe a múltjával, s tegyen konkrét lépéseket hibái kijavítására.

A Tiaojü-, japánul Szenkaku-szigeteket mindkét ország a magáénak vallja, ám Tokió nem hajlandó a kérdésben vitát nyitni. Peking szerint viszont a szigetek egyértelműen Tajvan „tartományhoz” tartoznak. A több évtizedes megoldatlan kérdést a szigetek 2012. szeptemberi japán államosítása hozta ismét felszínre.

A közelmúltban  tovább erősödött a két ország közötti üzenetháború, egyre kevesebb esélyt adva helyzet diplomáciai megoldására. Legutóbb Abe Sindzó japán kormányfőnek a Jaszukuni-szentélyben tett látogatása borzolta fel a kedélyeket Pekingben, Szöulban, valamint Tajvanon. A tajvani elnök ezzel kapcsolatos hétvégi megszólalását éppen hétfőn ismertette a helyi, CNA hírügynökség. Ma Jing-csiu eredetileg Facebook-oldalán tette közzé írását, amelyben úgy fogalmaz, hogy a japán vezető látogatása nem csak csalódást jelentett a számára, de egyben zavart is okozott benne. Mint írta, Abe „bizonytalansággal oltotta be” a békét, amelyet Kelet-Ázsia élvezett, s egyben figyelmen kívül hagyta azon államok polgárainak érzéseit, amelyeket Japán megszállt a 2. világháború idején.

Ma Jing-csiu visszautalt arra is, hogy a Kínai Köztársaság 1941. december 9-én, egy nappal az amerikaiak után, miután a japánok megtámadták Pearl Harbort, hadüzenetet intézett Japán ellen, és minden korábbi egyezményt, egyenlőtlen szerződést felmondott a szigetországgal.