Dolgozzuk fel közösen a múltat
– Politikai, de értelmiségi körökben is vita zajlik arról, melyek a jelenlegi szlovák–magyar feszültségek okai. A szlovákok szerint az okozza a viszálykodást, hogy a magyar politikai elit sem tudja századunk értékrendjének megfelelően kezelni a trianoni traumát. Magyarországon viszont úgy vélekednek, hogy azóta romlottak a korábban igéretesen alakuló kapcsolatok, amióta Ján Slota nacionalista Szlovák Nemzeti Pártja bekerült a pozsonyi kormánykoalícióba. Ön miként látja ezt?
– Ezek a vélemények hordoznak magukban bizonyos igazságot. Ám a gondok sokkal sűrűbbek és mélyebb gyökerűek, legalább százötven évre vezethetők vissza. A két szomszéd nemzet közül egyik sem dolgozta fel máig a traumáit, s egyikük sem tudatosította és fogadta be kellőképpen a nyitott társadalom értékeit. Tehát csak részigazság, hogy a trianoni trauma vagy Ján Slota pártja okozza a jelenlegi feszültségeket.
Faházak és kőházak
– Akkor hát milyen gyökerei vannak a szlovák–magyar vitáknak?
– Dominik Tatarka neves szlovák író egy helyütt azt írja, hogy létezik egy faházas és egy kőházas Szlovákia. Ez remek metafora, amely Magyarországra is érvényes. Mindkét országban a társadalom egy rétege még mindig a múltban él. A faházas világ mindkét országban keményen ragaszkodik a hagyományaihoz, geopolitikai elképzeléseihez és vágyaihoz. Mindkét társadalomban akadnak, akik bizonyos vonatkozásokban frusztráltak, akik valamiképpen le akarják vezetni indulataikat. Nemcsak ebben a két országban, általában másutt is létrehoznak a történelmi félmúltra koncnetráló csoportosulásokat. Ha ezek a lélekszámban nem nagy csoportok politikai szerephez jutnak, vagy politikai aurát teremtenek maguk körül, az akár fenyegetőnek is tűnhet. Magyarországon a romákat, Szlovákiában mostanság főleg a magyarokat érik sérelmek.
Az is súlyos gondot okoz, hogy nincs feldolgozva a közös múltunk, amelyet pedig valószínűleg együtt, egymás érveire figyelve kellene feltárnunk. Ugyanakkor látni kell azt is, hogy a feszültségek leginkább politikai síkon, a két ország politikusai között léteznek. A határ menti regionális együttműködés ígéretesen fejlődik, ezernyi szlovák–magyar vegyesvállalat működik, és az emberi kapcsolatokat egyelőre nem mételyezi a politikusok viszálykodása, nacionalizmusa.
– A magyar–szlovák párbeszédnek lehet-e modellje a német–francia megbékélési folyamat, amelyben fontos szerepet töltött be a közös történelemkönyv?
– Sokan hivatkoznak főleg a német–francia közeledésre, de elég kevesen ismerik a tartalmát. A megbékélési folyamatnak konkrét tettekből kell összeállnia. A Kalligram Kiadó már 1993-ban egy asztalhoz ültette a szlovák és a magyar történészeket, és kezdeményezte a közös történelemkönyv megírását. Azóta sem született meg, pedig már a két miniszterelnök is megegyezett erről tavaly júniusban, és azóta kormányszinten szorgalmazzák a kiadvány megjelentetését. Szerintem a történészek megegyeznének közös vagy egy-egy történelmi eseményt párhuzamosan, két szemszögből értékelő fejezetekben. Ezeknek a könyveknek kölcsönös empátiát kellene sugallniuk. Most már leginkább kölcsönös politikai akarat szükségeltetne ennek a történelmkönyvnek a megszületéséhez, ami fontos részeredmény lenne, de a tényleges megbékéléshez ennél sokkal többre van szükség.
– Mire gondol elsősorban?
– A német–francia megbékélési folyamatban mindkét fél rendkívül aprólékos munkát végzett. Egy példát említenék a sok közül. Több mint tízezer fiatal kapott ösztöndíjat a két országban, utaztatták őket a szomszédos államban, a legtöbben ott is tanultak, megannyi rendezvényere jártak át kölcsönösen, a költségeket pedig a két állam finanszírozta. A magyar állam is meghívhatna néhány ezer szlovák fiatalt, de nem két hétre, hanem több hónapra, és ugyanezt tehetné Szlovákia is. Nagy kulturális rendezvényeken láthatna vendégül rendszeresen többszáz szlovák fiatalt. Ha állami pénzen szerveznének közös nyaralásokat, közös kulturális és egyéb rendezvényeket, akkor egy kicsit előbbre juthatnánk. Pénzbe kerülne, viszont fokozatosan szertefoszlathatná a magyar és a szlovák polgárok zömében lappangó, egymással szembeni félelmeket, előítéleteket, amelyekkel szükséges lenne már szembenézni, mert rengeteget ártanak emberi és közösségi kapcsolatainknak.
Alkotmányos változás kell a társadalmi békéhez
– Miben és mennyiben tudják enyhíteni a politikai feszültségeket az értelmiségiek és a civil szerveződések?
– Akadnak jó példák mindkét oldalon. A helyzet alapos ismerete, tárgyilagosság és türelem jellemzi a szlovák és a szlovákiai magyar értelmiségiek, civil csoportok megnyilvánulásait. Hangnemük békítő, a politikai rétorikájé pedig rendszerint támadó. Hónapok óta izgat, vajon Robert Fico miért vette be a koalícióba Ján Slota pártját, s hogy vajon most, több mint két év elteltével miként vélekedik erről a döntéséről, és magáról a nemzeti radikális pártelnökről, aki két év alatt sok borsot tört az orra alá.
Látok bizonyos érési folyamatokat a szlovák szociáldemokráciában, és erre az értelmiségieknek fel kellene figyelniük. Ha nem akarjuk megérteni a másik felet, akkor sosem tudjuk meg fájdalmainak vagy félelmeinek az okát. Ezeket kellene megérteniük a magyarországi és a szlovákiai magyar értelmiségieknek. Mindezek után eredményesebb párbeszédben próbálhatnák meggyőzni alapvető tévedésükről azokat a szlovák politikusokat és azokat az értelmiségieket, akik még ma is nemzetállami eszméket dédelgetnek, sőt hirdetnek, méghozzá ismét egyre hangosabban.
Meggyőződésem, hogy az állam jellegének, vagyis alkotmányának megváltoztatása szükséges ahhoz, hogy Szlovákiában stabil, kikezdhetetlen társadalmi béke legyen. Szerintem legalább húsz-harminc év kell ehhez a folyamathoz, amelyben az értelmiségieknek döntő szerepe lehet. Ennyi idő alatt talán a faházas Szlovákia hangadói és mások is megszokják, belakják a kőházakat, amelyekbe egyébként már beköltöztek. Csak még nem érzik jól magukat, nem érzékelik, miként kell a szomszéddal együttélni, viselkedni. Ugyanez érvényes a magyar társadalomra is, amely túlságosan bezárkózott. Csak akkor figyel a szomszéd nemzetekre, amikor az ottani magyar kisebbség jelenléte okán feszültség keletkezik, baj van. Ez pedig ugyancsak nagy hiba.
(POZSONY)
