Isihara Sintaro hétfőn Washingtonban beszélt arról, hogy már megtette az első lépéseket az egy japán család magántulajdonában lévő, három tagból álló, japánul Szenkaku-szigeteknek nevezett terület megvásárlásához, és az adás-vétel végére várhatóan az év végéig pontot tesznek.

A konzervatív Heritage alapítvány keretében szervezett előadáson elhangzottak a jelek szerint meglepték a japán kormányt is. Koicsiro Gemba kormányszóvivő kedden úgy nyilatkozott, hogy a hír mostani nyilvánosságra kerülése előtt nem hallott Isihara tervéről. A tokiói kormányzót leginkább szélsőjobboldalinak címkézik, a nemzetközi sajtóban Japán Le Penjének is hívták már.

A kínai média ingerülten reagált a japán politikus kezdeményezésére. A China Daily című angol nyelvű napilap és a Global Times (GT) is címlapon foglalkozik az üggyel. A China Dailyben megszólaltatott szakértő szerint a pozíciójában negyedik terminusát töltő Isihara felvetése egy politikai kampány része. Japán sajtójelentések szerint a tokiói kormányzó hivatalába máris támogató telefonhívások érkeztek.

A Global Times „a Tiaojü-szigetek sosem lesz megvásárolható" címet adta címlapi írásának, s a lap stílusának megfelelően, hevesen tiltakozik Isihara vásárlási szándéka ellen. „A Tiaojünek nincs ára, függetlenül attól, hogy Tokió mennyit kíván érte adni, mert Kínához tartozik" – hangoztatja a cikk, s szerzője úgy véli, azt kihasználva, hogy a szigetek jelenleg japán közigazgatás alá tartoznak, Japán „trükközni" akar.

A kínai emberek nem kíváncsiak arra, hogy az ötlet Tokiótól, vagy a japán kormánytól származik, a tényt újabb provokációnak érzik, és határozott választ tartanak szükségesnek – derül ki a Global Times cikkéből, amely leszögezi: a második világháborút követően megállapítást nyert, hogy a szigetek Kína szuverenitása alá tartoznak.

Kína és Japán között rendszeresek a kisebb-nagyobb tengeri és diplomáciai összetűzések a vitatott hovatartozású szigetcsoport miatt, amelyek alatt és környékén jelentős szénhidrogén-lelőhelyeket sejtenek.

A szigetcsoport hovatartozása mellett eltérően érvelnek Japánban és Kínában. Térképészeti és egyéb írásos nyomok alapján Kína 1534-től vallja a területéhez tartozónak, és úgy véli, hogy az első kínai–japán háborúban elfoglalt területeket később az 1952-ben érvénybe lépett San Franciscó-i békeszerződés értelmében vissza kellett volna kapnia. Japán ezt nem ismeri el.