Szex, drog és ítélet Perugiában
A 24 éves amerikai diák hétfőn - a világsajtóval együtt - arra várt: hogyan dönt vajon a perugiai reneszánsz tárgyalóteremben ülésező másodfokú bíróság, feltehetően a nap folyamán később. Mint arról a Corriere della Sera beszámolt, az évek óta húzódó, és több ország közvéleményét is élesen megosztó ügy tétje: miért kellett meghalnia 2007 novemberében Meredith Kercher brit hallgatónak, akit félmeztelenül találtak szobájában, miután valaki megfojtotta és elmetszette a torkát. Csaknem két éve a cserediák Knox-ot - Kercher lakótársát - és annak olasz barátját, a 27 éves Raffaele Sollecitót is elmarasztalták a talárosok, igazat adva az ügyésznek, aki egy kábítószer hatására egyre jobban elvadult szexuális játék forgatókönyvét vázolta fel.
Az amúgy is szövevényes ügyet tovább bonyolítja, hogy egy elefántcsontparti születésű olasz fiatalembert, Rudy Guede-et is elítéltek Kercher meggyilkolása miatt, mégpedig először harminc, majd másodfokon tizenhat év börtönre. Guede elismerte, hogy a bűntény estéjén a házban tartózkodott, az amerikai-olasz pár azonban hétfőn is azt vallotta: nem találkoztak vele - jelentette az olaszországi helyszínről a Bloomberg hírügynökség.
Számos ellentmondás övezte a bizonyítékokat is, így vitatták, hogy nem szennyezettek-e a rendőrség által bemutatott DNS-minták. A gyilkos fegyvernek tartott kés nyelén Knox, pengéjén az áldozat, utóbbi melltartóján pedig Sollecito mintáját azonosították. A bíróság pár hete elutasította a kérést, hogy kérjenek be új mintákat. A génteszteknek annyiban különösen nagy a jelentőségük, hogy sem szemtanúk nem állnak rendelkezésre, sem pedig az indíték nem világos, már ha nem gondatlanságból követtek el emberölést.
Knox, aki megtalálta Kerchert, is változtatott a vallomásán időközben. Először azt állította, hogy jelen volt a gyilkosság idején, sőt lakótársa sikoltása hívta fel rá a figyelmét, majd visszavonta ezt - ügyvédje szerint azért, mert a rendőrség kényszerítette ki belőle ezt a verziót. A fiatal amerikai nő általában is manipulációval vádolta meg az olasz igazságszolgáltatást, illetve azzal, hogy az elárulta őt. Az ügyész ellenben azzal fordult az esküdtekhez: nekik kell megvédeniük „e szuverén ország becsületét”. Knox egy helyi bártulajdonosra is ráirányította a figyelmet, mint lehetséges gyilkosra, ám az illető, akinek tanú igazolta az alibijét, most őt pereli.
Knox önmagában is médiajelenséggé vált, vallomások és könyvek igyekeztek megfejteni valós személyiségét, napilapok foglaltak állást az ügyében. A The New York Times tavalyelőtt egy meghurcolt áratlanról írt vele kapcsolatban. Voltak, akik „angyalarcára” figyeltek fel, megint mások pedig felfokozott magánéletére, így nagyszámú férfilátogatóira, a házban szabadon hagyott vibrátoraira és alsóneműire. A megvádolt bártulaj, Patrick Lumumba ügyvédje úgy vallott: Amanda Knox az ő szemében kettős személyiség volt: egyfelől angyali, bizonyos értelemben szent, másrészről viszont - mint azon a novemberi éjszakán - sátáni és ördögi.
