Szervbizniszből a kormányfői székbe?
Szervkereskedelemben lehet érintett a koszovói kormányfő - állítja az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének (PACE) nyilvánosságra került jelentése. A vasárnapi parlamenti választásokon aratott győzelmével miniszterelnöki posztját megőrző Hashim Thaci visszautasítja a vádakat.
A jelentés szerzője, Dick Marty szerint Thaci a Koszovói Felszabadítási Hadsereg (UCK) egyik parancsnokaként vett részt szerb foglyok, megtévesztett koszovói albánok és külföldi - főként a volt Szovjetunió területéről érkező - személyek átszállíttatásában Koszovóból Albániába, hogy ott az áldozatok szerveit fizető ügyfelekbe ültessék át. A koszovói kormány szerint minden jogi lépést megtesznek majd a 65 éves szerző ellen, akinek jelentését hivatalosan csütörtökön fogja tárgyalni az Európa Tanács emberi jogi bizottsága Strassbourgban.
A korábban svájci ügyészként dolgozó Marty - aki az Európa Tanács megbízásából 2005-ben a CIA titkos börtöneinek vizsgálatával foglalkozott - két éves adatgyűjtés után elkészített jelentésében az áll, hogy Thaci egy olyan szervezett alvilági csoportot vezetett - az UCK-n belüli, úgynevezett Drenica csoportot -, amely a szervkereskedelem mellett drogokkal is üzletelt. A szervkereskedelem közvetlen lebonyolítását az UCK orvosi szolgálatának vezetője, Sarip Mudzsa biztosította, akit Thaci egyik tanácsadójaként tartanak számon. A jelentés az áldozatok számát 2500 főre teszi, akiknek fele koszovói albán volt. - A nemzetközi közösség szemet hunyt a bűntények felett, a rövid távú stabilitás érdekében - idézte a Guardian brit napilap Martyt, aki megjegyezte, hogy a szerb hadsereg által elkövetett bűncselekményeket ugyanakkor nagy intenzitással vizsgálják.
Az alig három éve kikiáltott köztársaság vezetője ellen a jelentésben tanúvallomások szólnak, olyan sofőrök is megszólalnak, akik maguk szállították az áldozatokat a műtétek albániai helyszínére.
Oroszország - amely nem ismeri el Koszovó függetlenségét - az ügy alapos kivizsgálását követeli. A Moszkvában tárgyaló szerb külügyminiszter pedig kijelentette, hogy kormánya nem kíván tárgyalni Thacival. Vuk Jeremics ugyanakkor hozzátette, hogy Belgrád továbbra is híve a közvetlen megbeszélések felújítására Pristinával, „amennyiben erre Koszovó készen áll". A megbeszélések már októberben tervben voltak, ám a két hónapos koszovói kormányválság miatt - amely nyomán rendkívüli választásokat kellett kiírni - erre mégsem került sor. A tárgyalásokon nem Koszovó státuszát vitatnák meg - Szerbia továbbra sem ismeri el az egykor hozzátartozó terület elszakadását - csupán a koszovó dokumentumok elismeréséről szólnának, lehetővé téve, hogy koszovói papírokkal rendelkező személyek és áruk is áthaladhassanak Szerbia területén.
A koszovói albán származású csoportok beágyazódásáról a nemzetközi bűnözésbe korábban is szóltak hírek. A fegyver- és kábítószer-kereskedelem mellett a prostituáltak futtatásában is érdekelteknek tartanak több koszovói alvilági személyt.
Makrogazdasági mutatói alapján Koszovó Európa legszegényebb országa. Negyvenöt százalékos munkanélküliség sújtja, az egy főre eső GDP alig 2500 dollár. (Magyarországé 18600 dollár.) Ennek ellenére az alig kétmilliós állam mindennapjait nem az általános szegénység képe határozza meg: Pristina utcáin megszokott látványnak számítanak a luxusautók, az értékes terepjárók uralják. A divatos árukat kínáló boltok vásárlókkal vannak tele, akárcsak a város számtalan étterme és kávézója. A városképet vidéken is az új építkezések határozzák meg, ezrével láthatók hatalmas - igaz, többnyire nem teljesen befejezett - családi házak. Az ötmilliárd dolláros GDP-vel rendelkező országban elsődleges bevételnek a külföldön dolgozók hazautalása számít. Az összeg elérheti az évi egymilliárd dollárt.
