Schiffrin könyve az oknyomozó újságírás legnagyobb érdeklődést kiváltó cikkeit mutatja be hatalmi visszaélésekről, korrupcióról, éhínségről, kínzásról, kényszermunkáról és egyéb rémtettekről a 19. és a 20. század folyamán. A riportok a maguk idejében nagy hatással bírtak, több esetben is tüntetések és nagyszabású kampányok alapjául szolgáltak.

Az írónő előadását a „muckraking journalist" (szó szerint: „szeméttúró újságíró") fogalmának tisztázásával kezdte, hiszen ahogy fogalmazott, bárhol is jár a világban, azt tapasztalja, hogy a könyve iránt érdeklődők nem tudják hova tenni ezt a kifejezést.

„A szeméttúró újságírók eredetileg az első világháború előtti reformfolyamatokról, politikai és gazdasági korrupcióról, a befolyásos vállalatok által generált társadalmi és szociális nehézségekről, kizsákmányolásról, kényszermunkáról írtak leleplező riportokat. Céljuk az volt, hogy ezekről a törvénytelen és sok esetben kegyetlen cselekedetekről a nyilvánosság is értesüljön" – fejtette ki Anya Schiffrin.

Mint az előadáson kiderült, a könyv ötlete akkor ütött szöget a fejében, amikor felkérték, hogy tartson előadásokat a Columbia Egyetem újságíró doktori képzésén az afrikai és indiai gazdasági újságírás történetéről. A kutatómunka során rengeteg, a feledés homályába merült érdekes történetre bukkant, és eldöntötte, hogy ezeket témakörönként csoportosítva könyv formájában is megjelenteti.

Schiffrin előadásában azokról a történetekről mesélt, amelyek szerinte nemzetközi szinten a legnagyobb érdeklődést váltották ki. Cikkük megjelenése után a szerzők közül sokan megaláztatásban részesültek, volt, akit börtönbe zártak, néhányukat pedig kivégezték.

A könyvben számos egyéb történet mellett megtalálható Adam Hochschild amerikai történész és újságíró „Lipót király szelleme" című írása, amely a kongói gyarmati időszakot mutatja be. Az akkori Kongói Szabadállam (ma Kongói Demokratikus Köztársaság) II. Lipót belga király magángyarmata volt, ahol milliók rabszolgamunkájával és a népirtás módszereit is előszeretettel alkalmazó zsoldoshadsereg közreműködésével üzemeltettek gumiültetvényeket. A leleplező írás a belga konzervatívok és a royalisták körében hatalmas felháborodást váltott ki, de a szerző a belga néppel sem bánt kesztyűs kézzel: kemény kritikával illette, amiért nem volt képes szembenézni a múlttal, és továbbra is kritika nélkül viszonyul az egykori uralkodó rémtetteihez.

Szintén említésre méltó történet a kényszermunkásokat alkalmazó angolai csokoládégyár esete, vagy az Amazonas esőerdőben a gumi előállítására specializálódott perui Amazonas vállalat dolgozóinak munkakörülményei, akiket gyakran megkorbácsoltak, megcsonkítottak, megkínoztak, de akár meg is öltek. 

A könyv másik történetében egy újságíró a saját tapasztalatai alapján számol be a dél-afrikai apartheidről, miután szándékosan börtönbe juttatva magát Johannesburgban riportot írt az ottani körülményekről.