A Népszabadság londoni tudósítója által megkérdezett voksolók egy kivételével hajlandók voltak elmondani, miért akartak – egyes esetekben oda-vissza három-négyórás utazás árán is – az urnák elé járulni. A Londonhoz közeli Harlow-ban, egy nyomdában dolgozó Katalin elmondta, „minden választáson él állampolgári jogával”. Ezúttal „hatalmas nemmel” voksolt, mert nem helyesli, hogy hivatalos papírok nélkül, ellenőrizhetetlenül érkezett embereket engedjenek be Magyarországra. Egy a szigetországban csak látogatóként tartózkodó idősebb férfi azért jött el a nagykövetségre, mert „nem kívánja, hogy Brüsszel diktálja a feltételeket Magyarországnak”.

Gyenes Andrásné másfél éve dolgozik takarítóként Londonban, alig várva, hogy adótartozását kiegyenlítve visszatérhessen otthon hagyott családjához. Elmondása szerint szeretné elkerülni, hogy olyan emberek kerüljenek szülőhazájába, akiket másoknak kell eltartaniuk.

A többi megszólalóhoz hasonlóan a kenyerét ugyancsak takarítóként kereső Zoltán is nemmel szavazott. Az anyagi okokból hét éve a Angliában dolgozó és további ötéves londoni munkavállalásban gondolkozó férfi „kirekesztené Magyarországról az afrikai és arab országokból származó migránsokat.” Feltétlenül szeretné elkerülni, hogy a lánya egy feketével kösse össze az életét. Tapasztalatai szerint Nagy-Britanniában csekély a keveredés a különböző nációk között, a külföldiek klikkekbe tömörülnek, ő maga is csak magyarok között forog.

A déli órákban a nagykövetségnél ácsorgott – magyar nemzeti zászlóval felszerelve – néhány társa kíséretében az a két zavarkeltő, akik egy hete belefojtották a szót egy londoni pubban kampányrendezvényt tartó Gyurcsány Ferencbe, a Demokratikus Koalíció elnökébe.