Szankciókkal fenyegetik, párbeszéddel csitítják Iránt
Ez lesz az első találkozó tavaly július óta. Az Egyesült Államok, Franciaország, Nagy-Britannia, Oroszország, Kína – azaz az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagjai – és Németország újra megpróbálnak nyomást gyakorolni Teheránra, hogy az kötelezze el magát nukleáris programjának nemzetközi megvitatása, megfigyelése mellett.
Ha nem – s erre brüsszeli diplomaták nyomatékosan felhívták a figyelmet –, akkor szigorú szankciók következnek, amelyek a kereskedelmi és gazdasági együttműködési kapcsolatokat érintenék.
Brüsszelben persze felmerül a kérdés, vajon Oroszország és Kína milyen mértékben csatlakozik a nyugati szövetségesek akciójához. Ám Peking és Moszkva az ENSZ közgyűlésének keretében, New Yorkban belegyezett egy olyan dokumentum megfogalmazásába, amely sürgeti Iránt, hogy bizonyítsa: nem kíván atomfegyvert előállítani.
A szerdai Financial Times azt írta, hogy a brit titkosszolgálatnak meggyőződése: Irán 2004 óta nukleáris robbanófej gyártásán fáradozik. A lap hozzáteszi, hogy ez az összegzés nem egyezik az amerikai hírszerzés 2007-es álláspontjával, amely szerint Teherán 2003-ban feladta atomfegyverprogramját. Ehhez képest szerdán délelőtt a Transzatlanti Politikai Hálózat brüsszeli rendezvényén azt mondta Philip Gordon, az amerikai külügyminisztérium európai és eurázsiai ügyekért felelős államtitkára, hogy az Egyesült Államok már hosszabb ideje tudta, hogy Irán titokban egy második urándúsítót működtet.
Az információ a napokban került nyilvánosságra, amire Irán 2000 kilométer hatótávolságú rakéta tesztjével válaszolt. Az amerikai diplomata megjegyezte, hogy a föld alatti üzem kapacitása „atomerőmű ellátására nem, de atomfegyver előállítására elegendő”.
Mind Gordon, mind a múlt héten szűk körű sajtóbeszélgetésen egy magas rangú amerikai hivatalnok az iráni fenyegetés változásával indokolta a rakétavédelmi terv megváltoztatását, azaz a mozgathatóbb, s egyelőre rövid és közepes hatótávolságú rakéták lelövésére alkalmas rendszer kiépítését. Mindketten érzékeltették, azzal, hogy a területvédelmet NATO-keretbe ágyazzák, egyben a terhek megosztását is szeretnék elérni az atlanti szövetségesek körében.
