Továbbra sem élnek az idén júliustól hatályos, módosított kisebbségi nyelvhasználati törvény adta lehetőségekkel a szlovákiai magyarok, de más kisebbségiek sem – ez derül ki A. Nagy László pozsonyi kisebbségügyi hivatalának felméréséből, amelyet szerdán tárgyal meg Robert Fico kormánya.

A jogszabály lehetővé teszi, hogy több mint ötszáz polgármesteri, illetve helyi vagy regionális állami hivatalban a magyar nemzetiségű polgárral kérésére az anyanyelvén köteles vele a hivatalnok beszélni, továbbá óhajuknak megfelelően kétnyelvű iratokkal kell szolgálnia. Ugyanilyen jogok illetik meg a ruszin, a roma, az ukrán és a német nemzetiségű polgárokat is, ha a lakóhelyükön a lélekszámuk eléri a húsz százalékot.

Ennek ellenére a legtöbb helyen – Dunaszerdahelyt, Galántát és Révkomáromot kivéve – nincsenek kétnyelvű formanyomtatványok, de a polgármester egybehangzó véleménye szerint a helyi lakosok nem is igénylik azokat.

A. Nagy László megkeresésünkre kifejtette: – A folyamat nem egyszerű. Egyrészt a szlovákiai kisebbségiek kellő informáltság hiányában továbbra sem kérnek kétnyelvű nyomtatványokat, mert még mindig nem tudják, hogy erre joguk van, másrészt viszont még a jóhiszemű hivatalnokok sem képesek kiállítani a szükséges dokumentumokat magyarul, mivel nem ismerik a megfelelő szakkifejezéseket. Ezért töltöttük fel a kabinet honlapjára a neves szakemberek bevonásával készült szlovák–magyar szakszótárat, amelyet hasonló ukrán, ruszin és roma nyelvű jegyzék követett. Erre azért is nagy szükség van, mert gyakran mi magunk sem tudjuk saját anyanyelvünkön helyesen elmondani, hová megyünk, mit intézünk, mit akarunk – így a politikus.

Somorján, a 15 ezres lélekszámú, hatvanöt százalékban magyarok lakta felső-csallóközi kisváros polgármesteri hivatalába július óta mindössze hárman nyújtottak be magyar nyelvű kérvényt, kétnyelvű iratot senki sem kért – tájékoztatott Sármány Ervin hivatalvezető. – Bősön senki sem élt még ezzel a jogával, holott szinte naponta felhívjuk erre a lehetőségre polgáraink figyelmét. Akik azonban erre azt felelik, hogy szlovákul egyszerűbb nekik leírni a kérelmüket, mert azon a nyelven jobban ismerik a szakkifejezéseket – közölte Fenes Iván polgármester. Dunaszerdahelyen mintegy húszan éltek ezzel a lehetőséggel.

Fiala János úgy vélekedik, hogy nem jó a törvény, mert a jogi norma sem ösztönző, sem kényszerítő eszközöket nem tartalmaz. Kizárólag a polgárokra bízza, élnek-e vele. Így aztán lehet csodálkozni vagy háborogni azon, hogy például a csallóközi üzleteken sincsenek magyar feliratok, és lehet mutogatni magyar nemzetiségű tulajdonosaikra, de attól még ez a helyzet marad, mert csak az államnak van hatékony eszköze arra, hogy ezen változtasson – mutatott rá a civil szervezeteket tömörítő Szlovákiai Magyarok Kerekasztalának jogásza. Aki azonban hozzátette: – Kifogásaim nem jelentik azt, hogy a jelenlegi törvény adta lehetőségeket nem kellene a lehető legnagyobb mértékben kihasználnunk – hangsúlyozta.

Őry Péter, Csallóközcsütörtök polgármestere, a Pro Civis szervezet elnöke érdeklődésünkre azt hangoztatta, hogy az állami hivatalok sokkal többet tehetnének a gyakorlati kétnyelvűség érdekében. – Mivel az állami hivatalnokok úgy gondolják, hogy a törvénymódosítással elvégezték a kötelességüket, kénytelen voltunk mi lépni. Negyvennyolc olyan fontos információs tábla, illetve matrica szövegének fordítását és kétnyelvű elkészítését végeztük el, amelyek a polgárok életének, egészségének és vagyonának védelmét szolgálják. Önkéntes adományozók pénzéből postáztuk ezeket a dél-szlovákiai polgármesteri hivatalokba – mondta, és meglepődött, hogy a nyitrai Konstantin Egyetem magyar tanszéke a nyáron tanfolyamot hirdetett az önkormányzati alkalmazottak számára, akik a munkájuk során előforduló szlovák és magyar szakkifejezésekkel ismerkedhetnének meg. Kellő érdeklődés hiányában azonban a kezdeményezés vakvágányra futott. – Addig nem is lesz érdeklődés, amíg nem lesz kötelező, csak ajánlott a hivatali kétnyelvűség – feleli.

Több helyen a civil szervezetek kezdeményezik a helyi kétnyelvűség érvényesítését. Révkomáromban és Somorján már elérték, hogy az autóbuszpályaudvaron magyarul is feltüntessék a szükséges információkat. Vegyes fogadtatás kísérte viszont az úgynevezett matricás akciót, amelynek során Párkánytól Királyhelmecig falragaszokon követelték a magyar feliratokat is az üzletek és cégek tulajdonosaitól. Közülük többen eleget tettek a felszólításnak, akadtak viszont, akik ismeretlen tettes ellen feljelentéssel éltek, mert állításuk szerint megrongálták a vagyonukat, s ahogy a pozsonyi köztévében elmondták, semmi sem kötelezi őket a kérés teljesítésére.

Elsősorban szociológusok és más szakértők figyelmeztetnek arra, hogy a szlovákiai magyarság felgyorsult asszimilációjának egyik kezdeti stádiuma éppen a nyelvváltás. Ezért is életbevágóan fontos, hogy Szlovákiában a magyar ne szoruljon vissza a családi szférába, hanem legalább helyi szinten legyen egyenrangú a szlovákkal. Ezért viszont kellő civil kurázsival küzdeni kell – hangsúlyozta sok társa nevében Fónod Szilárd csallóközi emberjogi aktivista.

Peter Morvay a pozsonyi Sme napilapban szerdán megjelent kommentárjában többek között úgy vélekedik, hogy sok polgár továbbra is fél. Attól tart, hogy ha magyarul írja meg a kérvényét vagy kétnyelvű nyomtatványt tölt ki, akkor hátrányos helyzetbe kerülhet, mert a legtöbb hivatalban nacionalisták is tüsténkednek. – Szakértők szerint legalább húsz-harminc esztendő kellene ahhoz, hogy az érintett lakosság megszokja, a többség pedig természetesnek tartsa a helyi és a regionális hivatali kétnyelvűséget. Továbbá kedvező politikai környezet és toleráns légkör is szükségeltetik, amely aligjha jellemzi a mai Szlovákiát – mutat rá a neves publicista.