Régóta okoz nézetkülönbséget az Európai Unió és az Egyesült Államok között a doménnévkiosztást felügyelő szervezet, az Internet Corporation for Assigned Names and Numbers (ICANN) átláthatóságának és elszámoltathatóságának kérdése. Az EU nemzetközi ellenőrzést szeretne, a mostaninál lényegesen nagyobb európai befolyással – Amerikának viszont tökéletesen megfelel a jelenlegi helyzet, amikor egy, a washingtoni kormánnyal szerződő magáncég az internet ura. A disputa természetesen nem csak nevezéktani jellegű: mint minden komoly vitában, itt is pénzről és hatalomról van szó.

Az ICANN nem szokványos magánvállalkozás. Az 1998 óta működő, kaliforniai székhelyű nonprofit részvénytársaság fő feladata az IP-címek és a tartománynevek (köztük a legfelső szintű tartományok, vagyis a doménnevek) elosztásának felügyelete. Mivel a doméneket nem pénzért adják, ebből a tevékenységből közvetlenül nem származik bevétel, közvetve viszont hatalmas piacot érint: a Sex.com például 14 millió dollárért, azaz több mint hárommilliárd forintért kelt el.

Hogy mi ebben az üzlet, és hogyan működik a biznisz, nehéz megérteni a rendszer minimális ismerete nélkül. Elvben az internetre csatlakozó összes számítógép rendelkezik egy egyedi azonosítóval („személyi számmal”), más néven IP-címmel; a komputerek ezen számok alapján azonosítják egymást. A kiszolgáló számítógépek, vagyis a szerverek is rendelkeznek ilyen IP-címmel, az ő egyértelmű azonosításuk talán még fontosabb, mint a kliensgépeké. A domén a szerverek IP-címének könnyebben megjegyezhető, egyedi formája. A Nepszabadsag.hu esetében a .hu a legfelső szintű (top level) domén, a Nepszabadsag pedig a második szintű név, amely jellemzően a tulajdonosra utal.

Az igazán izgalmas meccsek a top level doménekért (TLD) zajlanak. Adottnak tekintjük, hogy minden országnak saját TLD-je van, és hogy az intézményi szféra az .org, az üzleti világ a .com vagy a .biz, az oktatás pedig az .edu domén alá tartozik, pedig egyik ilyen szabály sem létezik öröktől fogva. A többségük ráadásul változhat, vagy az internettörténelem során már meg is változott.

Az EU legutóbb 2009-ben próbált tengelyt akasztani ez ügyben az Egyesült Államokkal, amikor az ICANN és az amerikai kormány közötti szerződés lejárt. Brüsszelnek már az sem tetszett, hogy ezt a kérdést az USA saját hatáskörben, magánjogi szerződésben rendezi, az pedig végképp nem felelt meg Viviane Reding információügyi EU-biztos elképzeléseinek, hogy ez a jövőben is így maradjon. Reding nem is csinált belőle titkot, hogy az amerikai kormányzat kizárólagos befolyása a probléma magja: szerinte a felügyeletet és a vitarendezést „független igazságszolgáltató testületre” (egyfajta választott bíróságra) kellene bízni. A napi működtetés és az operatív döntések pedig a „G12 Internetirányítás” nevű testület hatáskörébe kerülnének (utóbbiban a kormányok képviselői ülnének, illetve megfigyelőként ott lehetnének az internethasználók és a szolgáltatók különféle szervezetei is).

A tetszetős, de a gyakorlatban az USA internetügyi trónfosztásával járó elképzelés az elmúlt öt évben nem került közelebb a megvalósításhoz –erről szól a mostani perpatvar. Meg arról, hogy a technológiai kérdésnek látszó ügyben egyre több politikai érdek feszül egymásnak. Ez utóbbi területen a frontok nem kizárólag az EU és az USA között húzódnak. Olyan kérdésekben kellene például igazságot tenni, hogy külön nemzeti domént szeretnének maguknak a székelyek és még vagy tucatnyi kisebbség, tartomány és országrész a világban, Baszkföldtől Skóciáig, Cornwalltól Galíciáig. (Minderről most egy amerikai vállalat dönt, amiben kétségkívül van némi irracionalitás.)

A reformokért nem egyedül az EU harcol. Globális internetalkotmányt szeretne Dilma Rousseff brazil elnök is, aki szerint a demokratikus ellenőrzésre már csak azért is szükség lenne,mert a jelenlegi szisztéma vezetett oda, hogy a világhálót – a gyanú szerint az ICANN-nek minimum a tudtával, de az is lehet, hogy a közreműködésével – kiszolgáltatták az NSA-nak, az amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökségnek. A Rousseff-féle javaslat lényege egyrészt „új, internetet kormányzó szervezet létrehozása, amelyben minden érdekelt fél – beleértve a kormányokat is – az egyenlőség alapján venne részt”, másrészt az internetes infrastruktúrák felügyeletének újraosztása, ami jelenleg majdnem olyan kevéssé demokratikus, mint a doménneveké.