A  bíróság szerdán hozott végzése értelmében, amelyet a testület csütörtökön tett fel a honlapjára, a gyanúsítottak szabadlábon védekezhetnek. Horváthné Fekszi Márta egykori külügyi államtitkárt, Székely Árpád volt moszkvai nagykövetet, valamint Tátrai Miklóst, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) Zrt. volt vezetőjét múlt kedden vették őrizetbe egy moszkvai ingatlan értékesítésével kapcsolatban. A három gyanúsítottat különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntette miatt hallgatták ki, majd kezdeményezték előzetes letartóztatásukat.

A Pesti Központi Kerületi Bíróság múlt csütörtökön helyezte őket szabadlábra azzal, hogy a kényszerintézkedés elrendelésének úgynevezett különös feltételei nem állnak fenn esetükben. A döntés ellen az ügyészség fellebbezést jelentett be, ezt azonban a Fővárosi Bíróság - mint azt a bíróság közleménye tartalmazza - nem találta megalapozottnak.

A bíróság közleménye kitér arra: a jogerős végzés szerint helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy az előzetes letartóztatás általános feltétele, a bűncselekményre vonatkozó megalapozott gyanú mindhárom gyanúsított vonatkozásában fennáll. Utalt azonban arra, hogy a letartóztatás ügyében döntő bíróság csak azt állapíthatja meg, rendelkezésére állnak-e olyan bizonyítékok, amelyekből megalapozottan lehet következtetni bűncselekmény elkövetésére, de a bizonyítékok értékelésére nincs lehetősége.

A Fővárosi Bíróság szerint nem vitás, hogy a bűncselekmény kiemelkedő tárgyi súlyú, és a büntetési tétele is magas. A bírói gyakorlat azonban sok esetben mutatott rá, hogy ez önmagában még nem indokolhatja az előzetes letartóztatás elrendelését a szökés, elrejtőzés veszélyére figyelemmel.  "A Fővárosi Bíróság szerint - az ügyészi indítvány idején - 1 éve 2 hónapja és 10 napja tartó nyomozás időtartama az időszerűség alkotmányos, valamint nemzetközi alapelvekben is rögzített fontosságára figyelemmel sem minősíthető rövidnek" - tartalmazza a közlemény. Hozzátették: nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy a gyanúsítottakat tanúként kihallgatták az ügyben.

A bíróság szerint a rendelkezésére bocsátott iratokban nem lelhetők fel olyan tények, amelyek arra utalnának, hogy a gyanúsítottak szökést kíséreltek volna meg, elrejtőztek volna a hatóság elől, illetve ténylegesen bármit tettek volna a bizonyítás megnehezítéséért. A másodfokú bíróság nem osztotta azt az ügyészi álláspontot, miszerint a rendezett családi és egzisztenciális körülmények a tartósabb elrejtőzés lehetőségét biztosítják. Rámutatott, hogy ilyen jellegű érvelés eddig a kényszerintézkedések körében nem volt jellemző.

A Fővárosi Bíróság rögzítette azt is: a 2011. március 1-jén hatályba lépő törvény rendelkezései rendkívül széles körben adnak lehetőséget arra, hogy a terhelt - bizonyos feltételek megléte esetén - saját döntése alapján vegyen részt a bíróság tárgyalásán. Ilyen jogalkotói akarat mellett a jelenlét biztosítása még a nyomozás során is csak akkor támasztható alá az előzetes letartóztatás elrendelésével, ha ennek igényét, szükségességét, tények, bizonyítékok indokolják. A bíróság szerint a rendelkezésre álló terjedelmes iratanyagból megállapítható, hogy a nyomozóhatóság eddig is rendkívül alapos felderítő munkát végzett. Az a kapcsolatrendszer, esetleg más személyek büntetőjogi felelőssége, amelyre az ügyészi fellebbezés hivatkozik, a konkrétumok alapján egyelőre nem olvasható ki a nyomozati iratból - írták. Ezért az eljárás megnehezítésére alapot adó különös okot sem látták megállapíthatónak az eljárás jelenlegi szakaszában. A bíróság szerint az előzetes letartóztatás különös feltételeit illetően az ügyészi megállapítások az általánosság szintjén helytállóak, azonban a kényszerintézkedés elrendelését csak akkor eredményezhetik, ha azok konkrét tényekkel alátámaszthatók.

Helytálló az ügyészi fellebbezés azon megállapítása is, hogy a megalapozott gyanú szerinti bűncselekmény leleplezése társadalmi érdek, másrészt jelentős érdekeket sért - rögzítették. Hozzátették azonban, hogy a társadalmi érdeknek elsősorban az ügy alapos, mielőbbi felderítésében kell megnyilvánulnia, nem pedig a legsúlyosabb kényszerintézkedés elrendelésében. Ha a letartóztatás a társadalmi érdekkel összekapcsolható lenne, arra a következtetésre lehetne jutni, hogy a kényszerintézkedés előre hozott büntetésként szolgál - írták.

A megalapozott gyanú lényege szerint az akkori moszkvai magyar nagykövet - a Külügyminisztérium mint vagyonkezelő nevében eljárva - érvényes felhatalmazás hiányában, a vagyonkezelésre vonatkozó jogszabályok megkerülésével 2008. március 14-én szerződést írt alá egy ismeretlen tulajdonosi hátterű, külföldi bejegyzésű társaság képviselőjével a magyar állam tulajdonát képező, a külügyi tárca vagyonkezelésében lévő moszkvai kereskedelmi képviselet ingatlanának elidegenítéséről.

A szerződés 23,6 millió amerikai dollár vételárat tartalmazott, amely jelentősen alacsonyabb összeg az ingatlan moszkvai piaci forgalmi értékénél. A vevő cég közvetlenül a szerződéskötést követően a vételárból 21,3 millió dollárt utalt át a magyar állam részére, ezt az összeget az MNV Zrt. értékesítési bevételi számláján írták jóvá, és 3,5 milliárd forintra konvertálták.

Az ügyészség szerint a jogszerűtlenül megkötött, előnytelen szerződésről mind Horváthné Fekszi Márta akkori államtitkár, mind pedig Tátrai Miklós tudott, ennek ellenére azt a látszatot igyekeztek kelteni, hogy az értékesítés még nem történt meg.